Márton István (1760–1831), a pápai református kollégium filozófia és matematika tanára, Márton Gábor testvére. Működése alatt lett a pápai kollégium a sárospataki és a debreceni intézménnyel egyenrangú főiskola (1804). Számos tankönyv szerzője. Kant első hazai követői közé tartozik, egyik kantiánus munkája (Keresztény Morális kis Katechismus, Bécs, 1817) nyomán jelentős tollharc alakult ki. A vita írásait Kazinczy Ferenc összegyűjtötte és ‒ saját Márton Istvánt támogató recenziójával együtt kiadta – jelen mű. Átkötött, jó állapotban, az eredeti borítója a kötésre kasírozva, első néhány lap jobb alsó sarka sérült (szöveget nem érinti).  

...Magdolna néném fiának, Tekulics Sándornak nagy bátyja Váry Gellért csongrádi piarista.
"Váry Gellért az Emléklapok Csongorád múltjából címu bekötött kéziratos munkáját eredetileg nem a köznek szánta, hanem - mint a címlap is mutatja - Magdolna nénje fiának, Tekulics Sándornak, azzal, hogy folytassa ott, ahol ő abbahagyta. Tekulics Sándor készített is jegyzeteket a folytatáshoz, de korai halála megakadályozta ot szándékában."
Készült 1000 példányban a szolnoki Verseghy Könyvtár sokszorosító muhelyében.
Kiadói kartonborítóban, jó állapotban.

Leslie L. Lawrence Dzsampal kolostorában keresi az elrejtett gtert, a legendás aranyszobrot. Mások is keresik, és gyilkolni is hajlandók érte. Meg is teszik. Többször is, egymás után. Domingos de Carvalho új tetőt épít a kolostorra, Leticia hisztérikus rohamokat kap, Snoopy ennek ellenére elégedetten fütyörészik a nem is igazi folyosón. A gyanús lepcsa nyomódúcokat árul, majd fény derül egy régi kút titkára. Közben Nyömden is kijózanodik, az álarcos szerzetesek pedig eltáncolják a csam táncot. Mindenki örül a boldog végnek, kivéve, akik rossz újjászületést nyertek az istenektől. Újszerű állapotban.

A kötet a magyar boszorkányság archaikus előzményei közül a Balkán népeinek tündérekhez fűződő kultuszát és hiedelmeit mutatja be. Míg a magyar néphitben ennek az ősi indoeurópai hiedelem- és rítusrendszernek a nyomai főként boszorkányhiedelemként éltek tovább, a boszorkányüldözéstől mentes szerb, bolgár, görög, román területeken a tündérkultuszt tisztább formájában találhatjuk meg. A tanulmány részint a tündérhit még élő emlékeit mutatja be, részint a másodlagosan „elboszorkányosodott” magyar és balkáni hiedelmekből rekonstruálja a Balkán népeinek valamikori tündérkultuszát. A legfontosabb kifejezések az emberek és tündérek mindennapi és rituális kapcsolatairól, a tündérvarázslók extatikus gyakorlatáról, a tündéreket megjelenítő rituális társaságokról és mindezeknek a boszorkányhiedelmekkel ötvöződött nyomairól szólnak. Ily módon fény derül a „boszorkányszombat” – és „boszorkánytársaság” – képzetek egyik fontos népi előzményére is. Jó állapotban.