Dövényi Nagy Lajos író, újságíró, rádióbemondó. Könyveit az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben bezúzásra ítélte. 1945-ben vidéken bujkált, de elfogták. A Népbíróságok Országos Tanácsa a második világháború alatti tevékenységéért és írásaiért kötél általi halálra ítélte. Veres Péter közbenjárására azonban „államelnöki kegyelemben” részesült, így életfogytiglani börtönre, kényszermunkára módosult a halálbüntetés. Személye és életműve az akkori baloldali sajtó állandó támadási célpontjának számított. Szirmai Rezső Fasiszta lelkek című beszélgetésgyűjteményében „mészárlásra uszító, elvakult, őrjöngő eszmék” terjesztőjeként, Klár Zoltán, a Társadalmunk című marxista szemle főszerkesztője „emberbőrbe bújt vadállat”-ként és „Szálasi íródeákja”-ként emlegette, Stern Samu pedig kijelentette: „Ez az alak több hívet szerzett a magyarországi antiszemitizmusnak, mint Hitler!”. Dövényi legendás hírű regénye bemutatja a zsidóság térfoglalását és viszonyát a magyarsághoz egy belopakodó, házaló galiciáner szédítő sikerein keresztül, a magyar történelem tragikus korszakának keretébe helyezve, kiváló irodalmi szinten. A jelen kiadás alapja a szerzőnek a Magyar Futárban 1942 és 1944 között megjelentetett regénysorozata. A kötet illusztrációit a Magyar Futárban eredetileg megjelent rajzok képezik. Utószó: ifj. Tompó László. Jó állapotban.  

„A szegedi szervezkedők egyik első érdemleges ténykedése a Prónay-féle tiszti különítmény felállítása volt. Ezt a különítményt nem kell bemutatnunk az olvasónak: neve fogalommá vált Magyarországon már akkor, amikor a Tisza hullámai sodorták a bácskai partok felé áldozatainak hulláit.
Zadravecz és a Prónay-különítmény hamarosan egymásra talált. Prónay, a szadista gyilkos, tetteinek valamiféle feloldozását vélte megtalálni abban, ha tisztjei papi áldásban részesülnek, Zadravecz pedig eszményei gyakorlati megvalósítóit ismerte fel a szennynek, mocsoknak és vérnek e bandájában. Úgy érzete, itt a nagy pillanat: vagy most kerül be a "nagypolitikába", vagy soha. E találkozás jegyében rendezte meg élete nagy jelenetét: a Klauzál téri zászlószentelést.” A szerkesztő által dedikált, jó állapotban.          

Elemünkben akkor vagyunk, ha velünk született képességeinket legszemélyesebb ambícióink szolgálatába állíthatjuk. Ebben az úttörő jelentőségű munkájában Ken Robinson, a kreativitás, az innováció és a humán erőforrások nemzetközileg elismert szakértője szemügyre veszi a tanórán unatkozó gyereket, a kiábrándult alkalmazottat és közülünk mindazokat, akik frusztráltnak érezzük magunkat, okát adni azonban nem tudjuk - s megmutatja, mit kell tennünk, hogy végre elemünkben érezhessük magunkat. Nos, mindenekelőtt térjünk vissza igazi önmagunkhoz, keressük meg igazi alkotó elemünket, fedezzük fel, mire születtünk - s ez mindent, de mindent megváltoztathat. Jó állapotban.