Ugye ​emlékszünk még Christine-re, a bestiális Plymouthra? Nos, Stephen King új regényének főszereplője ezúttal egy ’54-es Buick 8-as Roadmaster. A regény főszereplője Ned Wilcox apránként megismeri a gazdátlan Buick titkát, amely tulajdonképpen nem is kocsi, hanem valami más. Valami annyira más, hogy mibenlétét húsz év alatt sem sikerült meghatározniuk mindazoknak, akik tüzetesen foglalkoztak vele. Egy biztos, környezetében időnként vészesen lehűl a levegő, s vakító fényjáték kíséretében csomagtartójából fura bogarak és más lények kerülnek elő. És ez még nem minden… Jó állapotban.

Mindnyájunknak vannak öröklött családi mintáink, amelyek nagy erővel befolyásolják mindennapjainkat, s amelyeket akkor is fenntartunk, ha azok már kárt okoznak nekünk. Arisztotelész mondása szerint: „A kezdet legkisebb eltérése az igazságtól később az ezerszeresére nő” – ez az az ok, ami miatt vissza kell mennünk családtörténetünkben, és meg kell keresnünk azt a – kezdetben akár csak apró – problémát, amely az idők során hatalmasra dagadt. Jó állapotban.

A szerző orvos volt, aki egyszer próbát tett detektívregény írással. Már az első regánye olyan feltűnést keltett, hogy abbahagyta az orvosi gyakorlatot és onnantól kezdve csak az írásnak élt. Két kötet, jó állapotban.

Az elmúlt kijózanító, unalmas rutinmunkával teli hét alatt elillantak a Taylor lányról szőtt fantáziadús elméletei, és kezdte azt hinni, hogy a Valerie eltűnésével kapcsolatos további vizsgálódás sem jelentene mást, mint további kijózanító, unalmas rutinmunkát. Vajon feladja? Nem, Morse felügyelőt nem olyan fából faragták. Jó állapotban.  

Már a Karnevál című regényének befejezése után merült fel a Szilveszter c. kisregény megírásának gondolata, mint az a mű, amely „a Karnevál művészi és formai eredményeit esszenciálisan adja”, s amelyben szándéka szerint annak az egyetlen pontszerű eseménynek a belső törvényszerűségeit és összefüggéseit kívánta átvilágítani, hogy „mi is történik a földön 1950 utolsó pillanatában, amikor 1951-gyé válik”. A Bizonyos tekintetben a valóság és realitás, igazság és realizáció, normalitás és megszállottság folytonosan feltoluló és követelő kérdéseit bontja ki, mégpedig annak a tízévnyi inotai és tiszapalkonyai munkás-barakk-világnak a tapasztalatából, amelynek kényszerű kitettségében és szorításában teltek Hamvas Béla mindennapjai. A kötet utolsó írása Ugyanis címmel a hamvasi életmű legkéseibb szakaszához tartozik. A regény a teljesen kiüresedett, bepiszkolódott és megromlott létezés emberi-társadalmi világának víziója, amelyen keresztül a rögeszmék és a totális korrupció elviselhetetlen közegéből megnyilatkozó erőszak, megaláztatás és végletes kiszolgáltatottság természetét és összefüggéseit mutatja be. Hamvas Béla a legnagyobbak közül való magyar író, művei bármely szépírónknál koherensebb, markánsabb, univerzálisabb gondolkodóra vallanak. Jó állapotban.