A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely Anne Frank naplójához hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket – csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek. Jó állapotban.

„Ez a gyűjtemény arra hivatott, hogy bemutassa az Erdélyben található Csíki-medence falvainak a húsvéti locsolkodás alkalmával előadott köszöntő és ajándékkérő verseinek legérdekesebb darabjait.
A verseket Csíkszeredától északra Felcsík, délre Alcsík falvaiban, az Úz völgyében, Csinódon és Egerszéken gyűjtöttem. Ezekben a paraszti közösségekben a húsvéti népszokások gazdag egyházi és világi hagyományai a mai napig megmaradtak. Köztudott, hogy a húsvét másodnapján zajló szokások középpontjában az öntözködés áll. A víz termékenységvarázsló, tisztító erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak, vagy a régebbi nevén nevezve a vízbevetésnek, a vízbemerítésnek, vagy a vízhányásnak. Ezek a nevek a locsolás egykori módjára utalnak, melyek azt jelentik, hogy a lányokat a patakhoz, vagy vályúhoz hurcolták és benne megmerítették. Az éltető vízzel való leöntés, a vízbemerítés többféle hagyományban jelenti az újjászületést, a termékenység biztosítását. Az öntözőversek bemutatásával, felidézésével szolgáljon ez a kiadvány azoknak, akik elfelejtették már a rég mondott rímeket és azoknak is, akiknek meg sem adatott, hogy megismerjék őket.” (Orbán Dénes) Jó állapotban.

Agatha ​Raisin bánatában, hogy csökkentse volt férje eljegyzése okozta fájdalmát, ismét egy vonzó férfi után vetődik, ám a sármos francia úriember körül egyre gyanúsabb események történnek. Jó állapotban.    

Iordanes vagy Jordanes (? – 553 után) gót származású, írásaiban latin nyelvet használó itáliai történetíró volt. Két műve maradt ránk: a Római Birodalom történetét elbeszélő mű a Romana, a gótokét tárgyaló pedig a Getica címet kapta. A két mű közül a Getica képvisel nagyobb értéket, mivel Iordanes több, mára már elveszett forrást – többek között Ablavius és Priszkosz rétor munkáit –, valamint a gót szájhagyományt is felhasználta készítéséhez, ráadásul a maga korának viszonyait közelről ismerhette, első kézből származó értesülésekkel szolgálhatott. A Getica egyébiránt hangulatkeltő műként is felfogható, hiszen a dicsőségesen ábrázolt gót nép és a rómaiak barátságát, szövetségét hirdeti abban az időben, amikor Iusztinianosz hadjáratot indít Itália földjén, hogy visszahódítsa a Római Birodalom korábbi területeit. Művében Attilára, a „hunnok” királyra vonatkozó adatok is szerepelnek. Átkötött, az eredeti borító is bekötve, árverési tétel, szép állapotú, a szövegben néhol aláhúzások.

"Ez a szakácskönyv nem ínyenceknek szól, hanem azoknak, akik kevés pénzből szeretnének változatosan főzni. A könyvbe gyűjtött mintegy 800 recept főként a kispénzűeknek szolgál segítségül."
Harmadik átdolgozott kiadás.
Kiadói kartonkötésben, jó állapotban. (Biz.93)