1998-ban, május 26–28. között Szatmárnémetiben és Zilahon, valamint Nyíregyházán 1918: korszakvég – korszakkezdet témával konferenciát tartottak. A könyv ennek az anyaga magyar és román nyelven. A párbeszéd során 15 magyar és 15 román történész, levéltáros és muzeológus „szegezte egymásnak érveit” erről a „kényelmetlen időszakról, amelynek valóságos és kendőzetlen feldolgozására már régóta vár a nagyközönség és a történettudomány” – vallotta a szerkesztőbizottság nevében C. Grad és V. Ciubotă, majd záróakkordként megjegyezték: „Ideje véget vetni a süketek párbeszédének, s mi, történészek ítéljük meg minél határozottabban ezt az időszakot, amelyik vége és kezdete is ugyanakkor egy korszaknak.” 1918 nekik kétségkívül döntő esztendő volt, az öt részre zúzandó Magyarország legnagyobb darabjának az elrablásában, megpecsételve ennek a főpróbájával, a később nemzeti ünnepükké magasztosult december elsejei gyulafehérvári román nagygyűléssel. Számunkra viszont a legfájdalmasabb amputálás megkezdése. A román történészek szinte kivétel nélkül az 1918/1919-hez kötődő eseményekre hivatkoztak, míg a magyarok az előzményekre. (Sajnálatos módon az „előzmények” hosszú sorában sehol sem szerepel az 1916-os év, amikor a román hadsereg betört Erdélybe. Meddig kell még erről hallgatni a „történészeknek” ? Mikor lehet már végre leírni, az „előzményeket”, s tiszta vizet önteni a pohárba? S egyáltalán ki meri majd leírni?) Jó állapotban.