Erdélyben azt már 1934-ben kitalálták, amit Orwell csak 15 évvel később… ( A cím és a műfaj egyezése azonban csak véletlen egybeesés.) Jörgensen Mária – a Germán Államszövetség kutatóbázisának a veze­tője – az egyik kísérlete során félelmetes dolgot fedez fel: egy ’1974’-ben lezuhant meteorit kilónyi darabját rádiumsugarakkal birizgálja, s ennek hatására a kőzet pusztító hatású tejfehér sugarat bocsát ki magából. Az irányítható sugár mindent megolvaszt: fémet, sziklát stb., de két dologra nem hat: a faanyagra és az üvegre. Az életet nem oltja ki, csak megvakítja az embereket. A „Germán államtanács” gyűlésén ismertetik a csodafegyver létét és lényegét, erre feltámad a remény a hadastyánokban: „a meteorit-sugárral legyőzik egész Európát, lehengerlik a Latin Uniót... Károly Sándor (Arad, 1894. március 27. – Arad, 1964. január 29.) nyomdász, író, újságíró, regényíró. Újságírói munkássága mellett az 1920-as évek közepétől regényeket, novellákat és színdarabokat írt, Az 500. emelet c. tudományos-fantasztikus regényével (1929) a romániai magyar irodalomban meghonosította az anticipációs lektűrirodalom műfaját. Az új, modern Bábel-torony megépítése körül bonyolódó cselekményű regény értékét mondandójának pacifizmusa, cselekményszövésének romantikus fordulatossága adja. Az író további tudományos-fantasztikus, ill. kalandregényei: Heten egy szobában (Temesvár, 1936); Látomás (Brassó, 1936); Bűvös ital (Brassó, 1938). Társszerzője a Tamási Áron előszavával megjelent Földalatti hármak c. társszerzős regénynek, amelyet több erdélyi író közösen írt (Kolozsvár, 1933). A Brassóban 1934-ben a Brassói Lapok mellékleteként (Ajándékregénytár 10.) megjelent regény reprint kiadása, jó állapotban. (hbiz)