Olga Szlavnyikova orosz Booker-díjas regénye (amely eredetileg 2005-ben íródott, s az akkor még közeljövőnek számító – a mű címét adó – 2017-ben játszódik), egy jövőbe mutató, sötét tónusú, kaleidoszkopikus vízió. A címében szereplő évszám nem véletlenszerű: pontosan száz évvel az 1917-es októberi orosz forradalom után járunk. A mű gerincét adó disztópikus világban a klasszikus humanizmus, az irodalom és a költészet teljesen elavulttá vált, a társadalmat pedig rideg, áthághatatlan kasztrendszer és a gátlástalan újgazdag elit kapzsisága uralja. A történet az Urál mitikus, zárt világában játszódik, ahol a fókuszban a drágakőcsiszolók titkos és veszélyes kasztja áll. A főhős, a tehetséges drágakőcsiszoló Krilov, titokzatos szerelmi viszonyba bonyolódik egy nővel, Tanyával, miközben mentora, a cinikus professzor egy legendás rubinlelőhely felkutatására indul a hegység mélyére. Ahogy a cselekmény kibontakozik, a háttérben felsejlik a disztópia legbizarrabb eleme: az évfordulóra készülő társadalom olyan rendezvényeket és ál-forradalmi játékokat szervez, ahol a történelem elkezdi véresen és hátborzongatóan önmagát ismételni, elmossa a határt a valóság és a színjáték között. Antiutópia uráli folklórral és finoman árnyalt lélektannal gazdagítva. A könyvről szóló recenziók egybehangzóan rávilágítanak arra, hogy a könyv igazi ereje abban a fullasztó atmoszférában rejlik, amely bemutatja, hogyan fojtja meg a fogyasztói lét a kultúrát és az emberi kapcsolatokat, s emeli ki az emberiség egyik alaptörvényét: szerezd meg, amit akarsz. Jó állapotban.