A mű egy virtuális térben kibontakozó, mély erkölcsfilozófiai parabola, amely a fantasztikum eszközeit használva feszeget morális kérdéseket. A történet a távoli jövőben játszódik, egy olyan korszakban, ahol az emberiség már kilépett a mély űrbe, ám a társadalmat és az életet egy mindent átható, mesterséges hálózat irányítja. A főszereplők – akik maguk a „foglyok” – egy olyan izolált, zárt virtuális rendszerbe (a Seolba) kerülnek, ahol a fizikai valóság megszűnik. A cselekmény jelentős része ezen a szimulált „bolygón” zajlik, ami valójában egy gigantikus tudati börtön. A szereplőknek nem külső szörnyekkel vagy idegen lényekkel kell megküzdeniük, hanem a saját emlékeikkel, bűneikkel és a rendszer manipulatív illúzióival. A virtuális környezet folyamatosan teszteli a morális iránytűjüket: választaniuk kell a kényelmes, de üres digitális rabság és a fájdalmas, de valódi emberi létezés (a Földre való visszavágyódás) között. A karakterek rájönnek, hogy ha a Seolban feladják a humanizmusukat és a lelküket, azzal a valódi világban, a Földön élő emberiséget is halálra ítélik, mivel a rendszer teljesen fel fogja számolni az emberi egyediséget. Szép állapotban.