Vajon a szegények létezése eleve bűn? Ezzel a fojtogató gondolattal bolyong szilveszter fagyos, koromsötét éjszakáján Trotty Veck, az elgyötört utcai hordár. Amikor a kilátástalanság már teljesen felemésztené, a viharos szélben megkondulnak a közeli templomtorony gigantikus harangjai – és baljóslatú, fenséges szavakkal magukhoz láncolják a lelkét. A magasban, a sötétség mélyén megelevenedik a rideg érc. A homályból a harangok hátborzongató szellemei, könyörtelen túlvilági tündérek lépnek elő, akik nem ismernek kegyelmet. Lidérces, horrorisztikus időutazásra kényszerítik az öreget: egy olyan torz, rémálomszerű jövőt vetítenek elé, ahol imádott lánya a nyomor és a társadalom kegyetlensége miatt a legmélyebb poklot járja meg. A tündérek sokkoló, pszichológiai terrorral felérő látomásai darabokra törik Trotty elméjét, hogy a romokon valami egészen újat építsenek. A torony fojtogató magányában, a túlvilági lények szorításában ébred rá, hogy a remény feladása a legnagyobb bűn. Mire felvirrad az újév, a harangok tébolyult zúgása már nem a végzetet, hanem egy tetőtől talpig megváltozott, harcra kész és megingathatatlan hittel újjászületett ember diadalát hirdeti a sötétség felett. Jó állapotban.