Furfangos kópék, tohonya hétalvók, serény hajadonok, leleményes grófkisasszonyok, gonosz mostohák, jóságos tündérek, megszemélyesített elemi erők és halálba bűvölt lelkes állatok népesítik be a spanyol nép színes képzeletvilágát, mely gazdag mesekincs ihletője. Sok hagyományos, ismert elemet találunk ebben a mesevilágban, olyanokat, mint a hármas számmágia, a „legkisebb” fiú vagy leány szerencséje, az útbaigazító és tanácsadó aggastyán alakja, és ezek az elemek helyenként drasztikus, misztikus motívumokkal is keverednek. A halálos szorongás kópéderűvel párosul, s a gyöngéd árnyalatok és rikító színek kavargásában az igazságra szomjas szegény nép duzzadó ereje és tiszta vágyai öltenek testet. Védőborító nélkül, jó állapotban.

A félelem - hiába is tagadnánk - mindannyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori mumusainkra, nyomasztó álmainkra, Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti, történetekké kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a vasorrú bába, hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát, a hét fejű sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a fűnyíróember ajánlja fel szolgálatait a kertvárosi ház gyanútlan lakóinak, s nem kell az óriások birodalmába látogatni, megteszi egy sivár országúti pihenő, ahol őrjöngő kamionok hajkurásszák a kávéra betérő fáradt utast. Jó állapotban.