A könyvben a hálózatelméletről van szó, amely mindinkább képes arra, hogy előre felderítsen és jelezzen valamit a jövőből, legyen az trópusi vihar, járvány, pénzpiac, divat, könyvsiker, válások száma vagy margarinfogyasztás. Esetleg megmondja – Amerikában megtörtént –, hogy egy népszerű tévés tehetségkutató műsornak ki lesz a győztese. Tudomány lévén, természetesen nem a fantázia, hanem a valóság a „nyersanyaga”. Ezt az anyagot úgy hívják: adat, angol kifejezéssel: big data. A digitális robbanás révén ma már naponta két és fél exabájtnyi (tíz a tizennyolcadikon) adat keletkezik a világon, amelyek – a szerzők hasonlatával – téglák, önmagukban csak téglarakásnak foghatók fel. Csak az algoritmusok adnak nekik értelmet, csak általuk emelhetők a téglákból épületek, olyan fantasztikus számítógépekkel, amelyek olykor másodpercnyi idő alatt végzik el azokat a műveleteket, amelyek az emberek évtizedeit vennék igénybe. A közelmúltban különösen híressé vált Cambridge Analytica nevű cég vezérigazgatója mondta: „Ma az Egyesült Államokban körülbelül négy-ötezer pszichometriai adatunk van minden egyes személyről… Tehát az Egyesült Államok teljes felnőtt lakosságának, mintegy 230 millió embernek a személyiségét modellezzük.” Ennek a cégnek azért volt nagy botránya, mert – finoman szólva – visszaélésszerűen használta fel a választási kampánnyal kapcsolatban az adatokat. Néhány milliárd ember szimulációja a mai nagy teljesítményű számítógépeknek már nem jelent problémát. Egyének millióinak vagy milliárdjainak az adatait összegyűjteni a szimulációjukhoz ma már mindennapos gyakorlat, elegendő a Facebookra gondolnunk a maga kétmilliárd felhasználójával…  Újszerű állapotban.