A város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói – németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hogy hányféle náció fiai-lányai – sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak azt tudják, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, esetleg puszta kíváncsiságból), hogy részt vegyenek a Kísérletben. Csakhogy a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket… Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyet önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja… A Kísérlet az Kísérlet. A kárhozott város című regényük nagyon sokáig nem jelenhetett meg, a szovjet rendszer talán nem szerette volna, ha az olvasó megtudja, miről is szól a Kísérlet… Első kiadás, jó állapotban.

I.   Shakspere tragédiái. (korabeli írásmód)
II.  Shakspere összes színművei.
III. Shakspere vígjátékai és regényes színművei.

Voinovich Géza Shakespeare életrajzával és a művek rövid elemzésével. A díszes kötéstábla Jaschik Álmos munkája.
Kiadói dúsan aranyozott, festett, a szerző portréjával díszített egészvászon kötésben. Az első kötet többször forgatott, a második és harmadik kötet állapota nagyon szép, a harmadik kötetben négy lev. színe kissé eltér a többitől.

Anekdota; A kesztyű
Shakespeare egy udvari színielőadáson V. Henrik című drámájának címszerepét alakította.
Az előadáson jelen volt Erzsébet angol királynő is, aki a jeles drámaíró rögtönző tehetségéről sokat halott, és próbára akarta tenni.
A királyi páholy a színpad fölött volt, és odanyíló lépcsőzete előtt két testőr állott dárdával. Alighogy Shakespeare belépett a színpadra és beszélni kezdett, a királynő eléje ejtette a kesztyűjét. A költő királyi szerepében azonnal feltalálta magát, s beszéde közben a következő verset rögtönözte:

Bár nagy küldetésünk terhes munkája vár,
Örömmel hajlunk meg, hogy felvegyük
Magas nénénk lehullott kesztyűjét.
Ezzel az egyik testőr dárdájára tette a felemelt kesztyűt, és átnyújtotta a mosolygó királynőnek, majd nyugodtan folytatta tovább szerepét. (Biz. 367)