A kötet anyaga előadás-sorozatként hangzott el 1910-ben. Az előadások témája a reinkarnáció problémájának részletes kifejtése. Az előadások központi fogalma a karma. A karma eredetileg a hinduizmusnak az a tétele, hogy az emberek és általában az élőlények sorsát különböző életeikben elkövetett tettek határozzák meg. Rudolf Steiner ezt a keleti ihletésű fogalmat nyugati szellemben kelti újjá, s ezen az alapon vizsgálja a karma lényegét az emberiség, a személyiség szempontjából, megkülönböztetve ettől a karma megnyilvánulásait az állatvilágban és a növényvilágban. Érdekes fejtegetéseket olvashatunk a könyvben a betegségek és a karma viszonyáról, a női és a férfiélmények karmikus hatásairól, a karma szerepéről a földrengésekben, a vulkánkitörésekben és a járványokban. „Amikor az ember a halál küszö­bét átlépi, egy másfajta tudat lép fel – egy olyan tudat, amely független az agytól, és lényegesen eltérő feltételek mentén működik. Azt is tudjuk, hogy e tudat, amely az új születésig tart, vissza tud pillantani mindarra, amit a születés és a ha­lál között tettünk. Az életben a születés és a halál között az embernek előbb el kell határoznia, hogy visszatekintsen egy bizonyos vétekre, amelyet vele szemben elkövettek, vagy amit ő követett el, ha e vétek hatását valóban semlegesíteni akarja karmikusan.” Jó állapotban.