A kis herceg Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg. Bár a történet az ajánlás szerint gyermekeknek íródott, a felnőttek számára is jelentős üzenetet hordoz.  A könyv az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor több dologra is figyelmeztet, mint az ősi bölcs tanítások örökké tartó igazságára, melyet sokszor semmibe vesz az emberiség. Ezt nyomatékosítja a róka idézete is: „Az emberek elfelejtették ezt az igazságot.” A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk. Újra itt van a kis herceg. Visszajött. A Pilóta ugyanis nyomába eredt, s űrhajóján elhozta egy kicsit hozzánk, a Földre. Hogy hogyan? S ki az a Pilóta? S milyen élményeket, barátokat talált itt a kis herceg? Nos, ezt meséli el nekünk Nemere István, aki továbbálmodta a kis herceg történetét. A harmadik író bátran gombolyítja tovább a mese fonalát - miközben rejtett és kevésbé rejtett szálakkal kapcsolja történetét az eredeti műhöz -, az ötven évvel későbbi, legjellemzőbb embertípusokkal, társadalmi berendezkedésekkel, a mai rohanó világ új dolgaival ismertetve meg parányi hősét. Miközben a kis herceg új barátjával, a történet krónikásával csupán a szépet és a jót keresi, csak megerősödik az ő (és az olvasó) hite abban, hogy a világban nemigen változott azóta semmi, mióta a sivatagban végleg elhagyta pilóta barátját. A mese örök érvényű üzenete, a lényeg, amit a kis hercegnek el lehet és el kell mondania az emberekről az embereknek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, sajnos ugyanaz: még mindig nem tanultunk meg békében, szépen és értelmesen élni, s nincs szemünk meglátni azt a rengeteg csodát, ami pedig körülvesz bennünket... A kis herceg visszatér a B-612-es kisbolygóra, ám az idilli újraegyesülés elmarad: szeretett, kényes rózsáját súlyos, rejtélyes betegség emészti. A történet első fele a gondoskodás, a hűség és a gyógyítás drámája. Ám a gyógyulás nem hoz megnyugvást. A felépülő, öntudatra ébredő Rózsa szűknek találja a kisbolygó határait, és elhagyja otthonát, hogy felfedezze a mindenséget. Útja során azonban nem egy mesebeli világ, hanem a huszadik század végi, rideg valóság fogadja: a háborúk, a pusztítás és a modern kor emberi elidegenedése. 4 mű, jó állapotban.    

Az ősi Mezopotámiát - a mai Irakot - nem ismeri annyira a régi korok iránt érdeklődő olvasóközönség, mint pl. Egyiptomot. Pedig magas fokú civilizáció virult itt, a terület sok csodálatos művészeti emléket, bámulatos irodalmi műveket őrzött meg az utókor számára. De nemcsak művészeti emlékekben, hanem történeti forrásokban is gazdag - a pusztaságok földjében évezredekig nyugvó agyagtáblák eleven képet adnak Mezopotámia történetéről, népeiről. Oppenheim professzor több mint 40 évet töltött ezeknek az agyagtábláknak a vizsgálatával. Jól ismerte az itt élt különböző népek nyelvét, alaposan tanulmányozta társadalmi, gazdasági viszonyaikat, irodalmunkat, művészetüket. Jó állapotban.