Talán egyetlen folklórkutató egyetlen műve vált igazán világhírűvé: Proppnak az orosz varázsmese felépítéséről, ahogy ő nevezte, "morfológiájáról" szóló kismonográfiája. Idézik ezt nemcsak az orosz folklór szakértői, vagy világszerte a mesekutatók, hanem irodalomtudósok, a strukturalizmust vizsgálók, sőt általában a modern filológiai irányzatok ismerői. A mese morfológiája először 1928-ban jelent meg Leningrádban, és az "orosz formalizmus" néven ismert irányzat keretében méltán sikert aratott. Minthogy egy közismert műfaj, a közkedvelt népmese egy nagy csoportját igen pontos és találó módon jellemezte, hivatkoztak rá mindazok, akik az egyszerűbb elbeszélések szerkezetét vizsgálták. Bizonyos nemzetközi visszhangot is említhetünk - ám ekkor még nem ismerték fel a könyv klasszikus értékeit, hjogy a mű a modern narratológia egyik alapító és alapműve. Propp a népmesék tartalmi sokfélesége mögött felismeri a visszatérő szerkezeti elemeket - a szerepköröket és a híres harmincegy funkciót -, s ezzel olyan elemzési keretet ad, amely majd egy évszázados divathullámoktól és trendektől függetlenül ma is működik és érvényes. A könyv nem elméleti keretet kínál, hanem a történetmesélés "gépezetének" általános szabályait írja le; épp ezért aktualitása nem kopik, hatása pedig a filmtől a színházon és a videojátékokon át a kreatív írásig, sőt a márkatörténetekig is elér. Olvasott, de jó állapotban, melléklettel.