G. Béthuys (Georges-Frédéric Espitallier) 1919-es zseniális, korai sci-fi klasszikusa a korszak legmerészebb technológiai fantáziáiba kalauzolja el az olvasót. A történet középpontjában egy megdöbbentő, hátborzongató eljárás áll: egy élő emberi test galvanizálása, vagyis egy lélegző, érző lény bevonása szilárd, csillogó nikkelréteggel! A francia tudományos-fantasztikus irodalom ezen elfeledett gyöngyszeme a katalepszia, a tetszhalál és a modern orvosi csodák határterületeit boncolgatja. Egy férfi, aki saját testének fémbörtönébe zárva kénytelen megélni a tudomány legfélelmetesebb diadalát – vagy épp legszörnyűbb átkát. A korabeli technikai optimizmus és a gótikus horror elemeit zseniálisan ötvöző mű (melyen a Frankenstein hatása érezhető) egy igazi proto-sci-fi remekmű. Lebilincselő, borzongató és mélyen elgondolkodtató látomás arról, hogy mi történik, ha az ember Istent játszik a laboratóriumban. Átkötött állapotban.