Franciaországban vagyunk, a XVII. században. Caylus várában titokztos dolgok készülődnek. Úgy tűnik, végképp az ármány áldozata lesz a vár úrnőjének Aurore nevű kislánya. Ám a véletlen arra vezeti a szép Lagardère lovagot, az egykori vásári csepűrágót, a francia hadsereg legjobb vívóját, aki az éj leple alatt megmenti a főúri gyermeket, és eltűnik üldözői szeme elől. Sikerül-e Lagardère lovagnak annyi hajsza és árulás után felnevelnie Aurore-t, és igazságot szolgáltatnia az ifjú örökösnőnek? Bizonyára, hiszen Lagardère lovag – akárcsak D'Artagnan – nemcsak szép, hanem bátor, nemes szívű és főképp nagyon-nagyon leleményes. Paul Féval (1816-1887) francia regényíró, Alexandre Dumas, Jules Verne, Eugene Sue, Émile Gaboriau és más nagy romantikus regényszerzők kortársa. Élete során mintegy kétszáz művet írt és hatalmas olvasótábora volt. Fia, ifjabb Paul Féval is íróvá lett: nálunk főleg a Dumas regényeihez írt azóta szintén klasszikussá lett folytatásregényeiről (D'Artagnan fia, Athos öregkora, D'Artagnan Cyrano ellen, stb.) ismeretes. Azonban bármilyen ismert és elismert szerző volt is Féval életében, ez sajnos nem akadályozta meg, hogy halála után – legalább is Franciaországon kívül – elfelejtsék. Pedig ugyanolyan jól írt, mint Dumas, s A púpos van olyan örök történet, mint mondjuk A három testőr. Jó állapotban.