A 20. századi magyar történelem legfélelmetesebb, évtizedekig elhallgatott stációit tárja fel ez a monumentális, háromkötetes túlélési eposz, amely a nyers tények erejével bontja le a diktatúra hazug mítoszait. Erdey Sándor saját, húsbavágó élettörténetén keresztül vezeti végig az olvasót a totális pusztulás és a kíméletlen terror stációin, összekötve a második világháború végnapjait a Rákosi-rendszer legsötétebb bugyrával. A krónika a budai vár apokaliptikus ostromával és az 1945-ös véres kitörési kísérlettel veszi kezdetét, ahol a szerző súlyosan megsebesülve esik szovjet fogságba. Bár a szegedi népbíróság később jogerősen felmenti, az állambiztonsági gépezet nem engedi el a prédáját: a toloncházak, a börtönök, majd a hírhedt Buda-Déli internálótábor szadista mindennapjai után az útja egyenesen a kényszermunkatáborok csúcsára vezet. A kötetek gerincét a magyar Gulagként is emlegetett, a rezsim által hivatalosan letagadott recski haláltábor embertelen valósága adja. Erdey kendőzetlen, megrázó őszinteséggel beszél a kőbányában végzett rabszolgamunkáról, az ÁVH-s őrök válogatott kínzásairól, az éhezésről, valamint a rabtársak – köztük a felesége kézírását utánzó állambiztonsági grafológus által manipulált Papp Simon professzor – tragikus sorsáról. Ez a két, egymásba fonódó memoár nem csupán egy katona és politikai elítélt kálváriája, hanem a túlélés precíz, mementóként szolgáló dokumentuma: látlelet arról, hogyan próbálta megsemmisíteni a diktatúra az emberi méltóságot, és hogyan maradhatott meg a hit és az összetartozás még a szögesdrótok mögött is. 3 kötet, jó állapotban. Az első könyv emigrációs kiadvány.