A' sívány homokság használhatása / szabad királyi Szeged Várossának javasolta Vedres Istvány. - Szegeden : Nyomtattatott Grünn Orbánnál, 1825 c. könyv hasonmás kiadása. Varassányi Vedres István (Szeged, 1765 – Szeged, 1830) Tipikus alakja a fölvilágosodás, és reformkor idejének, haladó szellemű, sokoldalúan képzett, széles látókörű, egyfajta gazdálkodó mérnök. Vízrendezési feladatait mindig a legszélesebb műszaki és gazdasági összefüggésekben, nemzetgazdasági problémák távlataiban vizsgálta.
1805-ben megírja A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj hajókázható tsatorna... című művét. E munkájában Szeged kereskedelmi, közlekedési és ipari központtá fejlesztése érdekében szegedi hajózócsatorna-torkolat, országos gabona közraktár, téli-kikötő és hajógyár építését javasolja. Úttörő munkát végzett a futóhomok megkötése terén. Az erdősítéseket saját földjein kezdte meg 1789-ben , majd 1790-ben Kistelek határában folytatta. Ennél fogva a fásítás terén nagy tapasztalatot szerzett, azonban csak 1806-ban kezdhetett komolyabb munkába. Ekkor Csengele határában 286 ezer nyárfát, 83 ezer fűzfát, 1300 szilt és 421 akáccsemetét ültetett. Érdeme az ország első erdőhivatalának (erdőinspektorság) megszervezése 1804-ben. Az erről 1825-ben írt tanulmánya A sivány homokság használhatása e tárgykörben a kor legkiválóbb munkája. Ebben kifejti, hogy a homok és az árvíz nem ellensége, hiszen saját birtokán már megküzdött ezzel a két elemmel. A kötetet Szeged város tanácsának ajánlotta, felsorolva javaslatait a homokos területek hasznosítása érdekében: a város fásítási kötelezettséggel adja bérbe a „síványságokat”. Az ecetfák, eperfák, gyümölcsfák ültetése segít a homok megkötésében és hasznot is hoz a gazdálkodóknak. Vedres magasépítési tervei jobbára megvalósultak, de egyéb javaslatai többnyire csak javaslatok maradtak. Egy esetben sikerült kitörnie szűk korlátok közül. Amikor a városi tanács ismételten elzárkózott a szőregi határ ármentesítésére és vízrendezésére vonatkozó javaslata elől elhatározta, hogy saját maga erejéből, maga hajtja végre. Bérbe vette a várostól a mintegy 4 ezer holdas szőreg-gyálai határt, azután lecsapoltatta, védgátakkal látta el, ármentesítette, s az így művelhetővé tett területeken "a közjó előmozdítása és hasznos példaadása végett", egy – a keszthelyi és a szarvasi tangazdasághoz hasonlító – mintagazdaságot létesített, mely a "vedresháti mintagazdaság" néven került be a magyar gazdaságtörténelembe. 1830. november. 4-én ragadta magával a halál, de élete gyümölcsöző volt, a fennkölt célt, amelyet Sivány homokság című művében kitűzött, egy pillanatra sem vesztette szem elől. Hasonmás minikönyv, jó állapotban.