A kötet mögött a szovjet természet- és állatirodalom két abszolút óriása áll. Georgij Szkrebickij a szerzőpáros „vadász” tagja. Szkrebickij nemcsak író volt, hanem okleveles zoológus és szenvedélyes vadász. Fiatal korától kezdve járta az orosz erdőket puskával, és írásaiban a vadászat nem céltalan mészárlásként, hanem a természet megismerésének, a nyomolvasásnak és a vadállattal való legősibb, tiszteletteljes párbajnak a kifejeződéseként jelenik meg. Írásmódját a klasszikus orosz vadászirodalom (Turgenyev, Prisvin) hagyományai formálták. Vera Csaplina a szerzőpáros „zoológus” tagja a vadállatok viselkedését, az emberhez való viszonyukat kutatta. A kötet egyedülálló és hiteles krónika Európa legősibb rengetegéből, a bjelovezsi őserdő védett világából. A vadon élete a tudományos alaposság és a lírai természetábrázolás lenyűgöző ötvözete, amely a rezervátumi mindennapokba kalauzolja az olvasót. A szerzőpáros a vadon teljes életciklusát tárja fel: a kezdeti felfedezésektől és a mentett neveltek (Milka és Miska őzgidák, Zsurka és Zsorka daruk, vagy Petyka, a holló) történeteitől a fenséges bölények megfigyelésén át a tél rideg valóságáig. A kötet hangsúlyos és izgalmas csomópontjait a feszült hangulatú erdei és téli epizódok és vadászkalandok adják, mint a Szarvasbőgés, a Nyomok a hóban, valamint a klasszikus, fojtogató hangulatú Farkasok és Farkasvadászat, valamint a Hiúzvadászat. Nem hiányzik a könyvből a humor sem (Mulatságos eset - egy vaddisznóvadászatról), miközben a Fajd-dürgés záróképei a tavaszi újjászületés misztikumát hozzák el. Igazi csemege a természetbúvárok, a vadászati etika és a korai Csergezán Pál-illusztrációk gyűjtőinek, aki a magyar vadászati festészet és grafika későbbi fejedelme lett. Átkötött, kopott és kissé firkált borító, belív rendben van, sok fekete-fehér és néhány színes illusztrációval.