Létezik egy belső és egy külső elnevezés (a külső a lapp, a belső pedig a számi) a norvég, a svéd és a finn nyelvben (azaz tkp. azon országokban, ahol számik élnek) már az 1960-as évektől folyamatosan átvette a „számi” a „lapp” helyét, szerepét. A számi meséket és mondákat meglehetősen nehéz tartalmilag és műfajilag csoportokba rendszerezve osztályozni. A számi elbeszélőhagyomány két nagy korszakra osztható. Az elsőt nevezhetnénk a sámánelbeszélések korának, ez nagyjából a XVIII. század végéig tartott. (Onnantól kezdve a keresztény hit már egyre inkább teret nyert a számik körében is – e folyamat a XIX. század derekán érkezett el egyfajta csúcspontra. A laestadiánus mozgalom 1845-ben indult útnak a svédországi Karesuandóból, Norvégiába 1848-ban érkezett el, s sokan e dátumot tartják a kereszténység tényleges áttörésének a számiknál.) E korszakból a pogány számik áldozati szokásait bemutató, isteneiket felsoroló, a nojták tevékenységéről részletesen beszámoló leírások ismeretesek. Jó állapotban, a védőbotító nem tökéletes.