A 13. század első harmadától a 14. század derekáig a latin Nyugat teológiai központjaiban, mindenekelőtt a két legnagyobb és legjelentősebb egyetem, Párizs és Oxford teológiai fakultásain élénk vita folyt arról, hogy lehetett-e volna örökkévaló a világ. Ennek a vitának egyik fontos dokumentuma az Aquinói Szent Tamás (1224/25-1274.) által valószínűleg 1271-ben lejegyzett vitairat, mely Tamás második párizsi profeszszorátusa (magisztériuma) idején született. E rövid írásban a domonkosok koldulórendjéhez tartozó Tamás, a skolasztika egyik legeredetibb, és az utókor számára mindenképpen legnagyobb hatású teológusa korábban megfogalmazott érveit tisztázva és összefoglalva határozottan elveti a világ időbeli véges voltának filozófiai és teológiai bizonyíthatóságát. Jó állapotban.

„Tényleg sok tehetséges magyar származású tudós dolgozott Amerikában, de zseni csak egy: Neumann János.” Így emlékezett barátjára, iskola- és munkatársára Wigner Jenő Nobel-díjas tudós.
Neumann Jánost ma elsősorban a számítógép atyjaként ismerik, pedig jelentős eredményeket ért el a kvantummechanika terén, megalapozta a játékelmélet közgazdasági összefüggéseit, elvégezte a legfontosabb számításokat az atombomba elkészítéséhez, és foglalkozott más matematikai és fizikai problémákkal is. A kötet az ő rövid életének (1903-1957) rendkívüli krónikáját meséli el. Elsősorban arról szól, hogyan jutott el Neumann zseniális elméjének hála Budapestről az Egyesült Államokba, és hagyatékából hogyan lett az örökkévalóság egyik legnagyobb kincse. Tudományos eredményeit a szakemberek Galilei, Newton és Einstein életművével mérik össze. Dedikált, jó állapotban.