Az Üveggyöngyjáték központi szereplője a 23. században élt Jozef Knecht, javarészt az ő életét követjük nyomon 11 éves korától egészen haláláig. A fikció szerint a könyvet valamikor a 25. században szerkesztették egybe a jelen formájában, így egyszerre kaphatunk betekintést Knecht életrajzába és a későbbi korok számára fennmaradt irodalmi/bölcseleti munkásságba is. A helyszín a fiktív Kasztália (a szerző valószínűleg a nagy világégésből kimaradt Svájcról mintázta), egy békés és nyugodt állam, aminek központi szervezete a Rend. Ez egy katolikus mintára felépülő arisztokratikus, hierarchikus tudományos/bölcseleti/filozofikus szervezet, amelynek tagjai szinte csak és kizárólag a tudományoknak és művészeteknek élnek. Miután kiválasztották, ebbe a rendbe kerül be az ifjú Jozef, az ő magára ébredését, fejlődését és felemelkedését követhetjük nyomon egészen a legfelsőbb pozícióig, a magister ludi címig. A titokzatos, megfoghatatlan Üveggyöngyjáték a szellemi élet egyik lehetősége, absztrakt eszme, virtuóz bánásmód az emberiség teljes kultúrkincsével, játék e kincs minden tartalmával, a tökély keresésének jelképes formája, egyfajta kifinomult alkímia, közeledés az önmagában egységes szellemhez, tehát Istenhez. Knecht rájön, hogy ez így nem lehetséges. Képtelenség elvonatkoztatni a tudományokat, a művészetet és a kultúrát a valódi élettől, ez így nem működik. Ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellem  pusztulásra ítéltetett. Az utópiának ható történet soha el nem évülő kérdésekre keresi a választ, többek között arra, hogy az emberi szellemnek és az európai kultúrának mi a sorsa.