A világégések és társadalmi kataklizmák után a régi korok szellemi kapaszkodói érvényüket vesztették. Az emberiség válaszút elé érkezett: vagy végleg belesüllyed az anyag és a technokrácia passzivitásába, vagy aktívan elkezdi kimunkálni saját belső evolúcióját. Az Académia Occulta nem dogmákat hirdet, hanem térképet ad a láthatatlan valósághoz. A kötet az ember és a kozmosz rejtett anatómiáját tárja fel. A keleti Tao filozófiájától a nyugati gnosztikus és hermetikus hagyományokig vezeti végig az olvasót, érintve a karma törvényét, az Akasha-krónika működését és a lélek finomfizikai szerkezetét. Ez a könyv egy beavatási tankönyv, amelynek célja a „Doctor Universalis” – a mindenséget átlátó, önmagát és környezetét gyógyítani képes ember – felébresztése. Kulcsot ad a mindennapi meditációs praxishoz és a tudat tágításához, hogy a mulandóság illúzióját hátrahagyva felismerhessük valódi, halhatatlan szellemünket.             Míg Szepes Máriát a nagyközönség jól ismeri, a társszerző, Wictor Charon alakját sűrű homály és misztikum övezi – nem véletlenül, hiszen ő maga volt a huszadik századi magyar ezotéria egyik legrejtélyesebb háttéralakja. Polgári nevén Scherbák Miklós Viktor (1907–1976). Szepes Mária (született Scherbák Magdolna) nem csupán a húga, hanem a legközelebbi szellemi társa, tanítványa és alkotótársa volt. Kapcsolatuk egy életen át tartó, egymást inspiráló szimbiózis. Viktor írói álnevének eredete rendkívül mély szimbolikával bír, amely tökéletesen tükrözi a szerző életfilozófiáját és ezoterikus munkásságát. Kharón (Charon) az a mitológiai alak, aki a túlvilági Styx folyón átszállítja a holtak lelkeit az árnyékvilágba. Scherbák Viktor nem véletlenül azonosult ezzel a figurával. Úgy tekintett saját magára, mint egy szellemi „révészre”, akinek az a feladata, hogy átjárást biztosítson az anyagi világ és a láthatatlan, transzcendens dimenziók között. Az ő olvasatában a révész nem a halál, hanem a beavatás és a szellemi ébredés szimbóluma, aki átsegíti a keresőt a tudatlanságból a megvilágosodásba. Charon úgy vélte, az ember nem egyszer él a Földön, hanem reinkarnációk sorozatán megy keresztül, hogy karmikus adósságait letörlessze. Különleges képessége volt a dimenziók közötti érzékelésre; munkáiban a modern fizika és az ősi hermetikus mágia törvényszerűségeit próbálta meg közös nevezőre hozni. Élete során 52 ezoterikus-irodalmi művet vetett papírra.       Szepes Mária (1908–2007) eredetileg Scherbák Magdolnaként született (később a családban a Magda helyett a Máriát használták). A Szepes nevet csak 1930-ban vette fel, amikor feleségül ment Szepes Béla olimpiai ezüstérmes atlétához és képzőművészhez. (Írói álneve kezdetben Orsi Mária volt.) Az Académia Occulta kettejük közösen végigjárt misztikus útjának a gyümölcse. Szepes Mária feladata ebben a kapcsolatban az volt, hogy Charon mély, sokszor nehezen emészthető, sűrű gondolati rendszerét lefordítsa a tágabb közönség számára érthető, inspiráló irodalmi nyelvre – ahogyan azt a híres A Vörös Oroszlán című regényében is tette. Jó állapotban.