Az idő vészesen fogy. Ha azt hitted, Clive Barker vagy Dante látta a legrosszabbat... még nem olvastad Baxter harminc éjszakáját. A vallásos miszticizmus és a brutális Gore vagy testhorror legfelkavaróbb határvidéke. 1976 márciusában egy tennessee-i pünkösdi doktrínájú imacsoport tagja, Mary K. Baxter transzba esett. Állítása szerint maga Jézus Krisztus jelent meg neki, hogy harminc éjszakán át kézen fogva vezesse őt végig a Pokol legmélyebb, legelviselhetetlenebb bugyrain. A feladat? Dokumentálni mindent az utókornak, mielőtt lejár az emberiség ideje. Ez a könyv nem teológiai értekezés, és nem finomkodó példabeszéd. Baxter beszámolója egy hallucinogén, fojtogató és kíméletlen alászállás a gőzölgő hús, a kénkőszag és az örökké tartó kínhalál birodalmába. Megismerjük a Pokol pontos anatómiáját (amely egy emberi test formáját ölti), s amelynek a különböző szerveiben (szívében, gyomrában) más-más módon kínozzák a hústól megfosztott, mégis szüntelenül vérző lelkeket, miközben ezek a szemünk előtt elevenen elrohadó, csontvázzá égő, férgektől rágott elkárhozott lelkek sikoltoznak a tehetetlenségtől. Megszólalnak a hamis próféták, a hitetlenek és a bukott angyalok, miközben a démoni kínzások egy szürreális, tébolyult mészárszék képét vetítik elénk. Akár megingathatatlan spirituális figyelmeztetésként, akár a transzcendens víziókba oltott extrém horror csúcsműveként olvassuk – Baxter könyve garantáltan nem hagy aludni. Vannak le nem fordított folytatások: A Menny dicsősége, A démonok világa. Jó állapotban.