Czakó Gábor rendkívüli regénye a magyar disztópikus irodalom egyik legkülönlegesebb, filozófiai mélységű remekműve. Mi történik, ha a technokrata, rideg civilizációépítés nem a távoli jövőben, hanem a Vízözön előtti misztikus múltban veszi kezdetét? A történet a Teremtés könyvének és Énok apokalipszisének azon baljóslatú soraira épül, amikor a bukott angyalok elfoglalják a Földet, és égi tudásukkal egy Isten nélküli, tisztán racionális, hiperfejlett közös civilizációba olvasztják be az emberiséget. Ebben a rideg és szeretetlen antiutópiában a technokrata tökéletesség válik az új vallássá, ahol a rendszerszintű kontroll és az angyali gőg lassan felemészti az emberi lelket, elkerülhetetlenül megágyazva a mindent elsöprő kataklizmának, a Vízözönnek. „A Szemjasza (az égben Isten ellen fellázadt angyalok fejedelme) által megteremtett Hannókhi Birodalomban látszatszabadság van, de valójában zsarnoki uralom, mert ahogy Hamala, a régi világ egyik bölcs öregje mondja: a hatalom minden fajtája zsarnokság. Szemjasza birodalmában a pénz és az egyéni érdekek maximális érvényesítése határoz meg mindent. Látszólag mindenkinek egyenlő joga van, a legteljesebb mértékben érvényesül a szabadság és a demokrácia, de a valóságban rettenetes az élet, amit a gondolkodó és érzékeny lelkű egyének képtelenek elviselni, s pótcselekvésekbe menekülnek, rombolják magukat, s mindenkit maguk körül. Ezen pedig a lázadó angyalok sem tudnak segíteni. Ebből a világból hiányzik a költészet, a valódi értékek, a hagyományok tisztelete, a mindent felülíró szabadság nevében ledöntenek minden tabut, változnak a szexuális szokások, nincs jelentősége a családi kapcsolatoknak sem, az apa vérfertőző viszonyt folytat a lányával, a fiú nyugodtan megölheti az apját. Szemjasza minden eszközt felhasznál, hogy a tömeg azt tegye, amit sugall neki, hogy tehetetlen bábként irányíthassa alattvalóit.” (Hű, de áthallásos mindez napjainkban...) „A regény végén pedig, miután az Isten nélküli világ megteremtése totális kudarcot vallott, az anarchia és a nihil teljes, a természet kíméletlen kiszipolyozása miatt magának a földgolyónak a léte is veszélybe kerül.” A korabeli, rendszerváltás utáni magyar irodalmi kritikák eszenciája szerint Czakó zsenialitása a fordított látószögben rejlik: miközben egy ősi mítoszt rekonstruál, valójában a 20. századi totalitárius diktatúrák és a modern, gépies fogyasztói társadalom allegóriáját és látleletét nyújtja. Az Isten-tudat nélküli világ következménye a káosz, amelyben csupán részigazságok vannak, melyek nem állnak össze szintézissé, s ennek vége csak a pusztulás lehet. A kritikusok külön kiemelték a mű lenyűgöző, archaikus és modern elemeket mesterien ötvöző nyelvezetét, valamint azt a bátor gondolati ívet, amellyel a sci-fi határterületeit mossa össze a teológiai sci-fi és a filozofikus parabola műfajával. Jó állapotban.