Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareninája. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. Egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét. Tolsztoj tizenegyszer dolgozta át az Anna Karerinát: „Megelégeltem ezt az én Annámat, torkig vagyok, annyit vesződöm vele, mint valami félresikerűlt tanítvánnyal; de ne mondjon róla semmi rosszat, mégiscsak gyermekemmé fogadtam”. Így lett a bűnös lélekből a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya, a műből pedig - Thomas Mann szavaival - minden idők legnagyobb társadalmi regénye. Jó állapotban, védőfóliával.