A talaj a szilárd földkéreg legfelső része, ahol az anorganikus ásványokból álló kőzetek a vízzel és levegővel érintkezve mállás révén feldarabolódnak és részben mikroszkópban sem látható szemcsék halmazává alakulnak. E szemcsék mintegy 2 billió négyzetkilométernyi felületén szüntelenül kémiai és fizikai folyamatok sokasága zajlik. Ezeken nyugszik egyrészt a szárazföldi élet lehetősége, másrészt a nagy geológiai körfolyam üledékes kőzetképződése is.
A könyv e folyamatok ásványátalakító hatásával foglalkozik és a talajok szemcseméret szerinti frakcióinak ásványi, kémiai fő- és nyomelem-vizsgálatával néhány fontos új megállapításra jut. Vannak előnyben részesített méretek, szabályosságok az ásványok méret szerinti eloszlásában. Az ásványok zöme termodinamikailag instabilis állapotban van, de kérdés, hogy a talajhoz hasonló sokkomponensű rendszerben is érvényes-e ez a megállapítás. Az átalakulási folyamat rendkívül lassú, egy milliméteres ásvány feloldása több millió évet vehet igénybe. Ez összhangban van ugyan a bioszféra igényével, de a nyomelemek tekintetében világviszonylatban elhasználódás mutatkozik. Kitűnt, hogy a nyomelemek nagyobb része a talaj ötezred milliméternél kisebb anorganikus amorf részéhez, és az ioncserélő agyagásványokhoz van kötve. E vizsgálatok újabban előtérbe kerültek, mert az élelmiszerek nyomelemtartalma jelentősen csökkent. A vizsgált magyarországi talajok e tekintetben jól ellátottnak mondhatók. Jó állapotban.