Az 1870/71. évi német-francia háború, bár elszigetelt mérkőzése maradt csak a franciáknak és a németeknek, következményeiben mégis a legnagyobb hatással volt az egész európai helyzetre. Az a páratlan és meglepő diadal, a melyet a németek arattak a grande nation fölött, új nagyhatalmat ékelt be a régiek közé az egységes német birodalom megteremtésével. A második francia császárság megbukott s az új francia köztársaság Elzász és Lotharingia fájdalmas átengedésével volt kénytelen a békét megvásárolni. A győző és a legyőzött továbbra is ellenfelek maradtak. A franciák egyetlen vigasztalása a revanche gondolata lett, amellyel szemben az új német császárság - Bismarck koncepciójának megfelelően - mint egyre erősödő és szakadatlanul résen álló katonai hatalom élte át rohamos fejlődésének első félszázadát, s a közép-európai hatalmak hármas szövetségében iparkodott a hatalmi egyensúly mérlegét a maga javára billenteni. Franciaország viszont Oroszország barátságát kereste, amelyet a monarchiánkkal ellentétes Balkán-érdekei és a francia milliárdok varázsa rászorítottak a revanche-politika támogatására. Anglia pedig, amely Németországban egyre félelmetesebb versenytársra ismert a világpiacon, jó szemmel nézte a francia-orosz barátkozást, mert abban bizakodott, hogy a döntő percben felhasználhatja majd Németország ellen a maga céljaira. Jó állapotban.