Vlagyimir Szolovjov, a 19. századi orosz vallásfilozófia és misztika zsenije, élete utolsó évében, 1900-ban vetette papírra ezt a döbbenetes, prófétai erejű látomást. Az Antikrisztus Szolovjov szerint nem egy szörnyeteg, hanem egy rendkívül intelligens, zseniális, filantróp és aszkéta ember. Kora legnagyobb gondolkodója és jótevője, aki békét, jólétet és egyenlőséget hoz a földre. Hatalmas egója miatt azonban önmagát Krisztusnál is nagyobbra tartja, és a saját dicsőségét keresi.Miután az emberiség megcsömörlött a háborúktól és a politikai válságoktól, az Antikrisztust választják meg a Föld egyeduralkodójává (világcsászárrá). Ő minden társadalmi problémát megold, és univerzális jólétet biztosít.Az Antikrisztus Jeruzsálembe hívja össze a keresztény egyházakat, hogy egyesítse őket. Mindegyik felekezetnek felajánlja azt, amire a legjobban vágyik: a katolikusoknak a pápai tekintély visszaállítását, az ortodoxoknak a szent hagyományok és a liturgia megőrzését, a protestánsoknak pedig a szabad bibliakutatást és a tudományt. A keresztények többsége behódol a jólétnek és a hamis egységnek. Csak egy maroknyi hűséges csoport ismeri fel a csalást Péter pápa (katolikusok), János idős atya (ortodoxok) és Pauli professzor (protestánsok) vezetésével, akik megtagadják, hogy Istennel egyenrangúként imádják a császárt. Az igaz keresztények egyesülnek, elmenekülnek a sivatagba, majd a zsidósággal együtt fellázadnak az Antikrisztus ellen, akinek uralmát végül Krisztus második eljövetele (a parúzia) söpri el.         Szolovjov műve döbbenetesen pontos 20. és 21. századi próféciának bizonyult. Megjósolta a globalizációt, az európai integrációt, a technikai civilizáció és a jóléti társadalom árnyoldalait, valamint a vallás kiüresedését, ahol a humanizmus és a szociális jólét lép az élő hit helyébe.     Ha körülnézünk a világban, kísérteties párhuzamokat találunk a szerző látomása és a jelenlegi globális folyamatok között: Szolovjov leírja, hogy az Antikrisztus azután emelkedik fel, hogy a világot háborúk és gazdasági összeomlások gyötrik. Korunk tech-milliárdosai és politikai teoretikusai pontosan rámutatnak: a mai globális elit egyik legfőbb stratégiája az egzisztenciális fenyegetésektől való félelem fenntartása, amelyre válaszul egyetlen, központosított világállam vagy globális technokrácia létrehozását javasolják. Az Antikrisztus pontosan ezt a „megmentő” szerepet ölti magára. Az Antikrisztus a könyvben nem a vallást tiltja be, hanem annak lényegét, a transzcendenst cseréli le anyagi biztonságra, szociális igazságosságra és filantrópiára. Napjainkban a hagyományos egyházak kiüresedése, valamint a vallásos jótékonyság puszta „társadalmi aktivizmussá” vagy PC-humanizmussá való degradálódása pontosan azt a folyamatot tükrözi, amit Szolovjov előrejelzett: a szellemi értékek feláldozását a kényelem oltárán. Szolovjov zseniálisan látta, hogy az emberiség többsége önként mond majd le a szabadságáról és az igazságról, ha cserébe garantálják a testi jólétét és az egyetemes egyenlőséget. A mai megfigyelési kapitalizmus, a közösségi média algoritmusai által irányított véleményformálás és a kényelemért cserébe feladott digitális magánszféra mind Szolovjov „világcsászárának” puha, de totális diktatúráját készítik elő. Jó állapotban.