Amikor az idősödő, vidéki hidalgo agyát végképp megzavarják a lovagregények, fegyvert ragad, és rozoga lova hátán elindul, hogy feltámassza a letűnt lovagkort. A pikareszk kalandok során a naiv idealizmus és Sancho Panza földhözragadt realizmusa feszül egymásnak, pazar és kíméletlen görbe tükröt tartva a korabeli Spanyolország elé. A Don Quijote nem tartalmaz valóságos fantasztikumot, a fantasztikum kizárólag a főhős megbomlott elméjének szüleménye (pl. a Montesinos-barlang). A nemzetközi és spanyol irodalomtörténeti kutatások szerint Cervantes remekműve a szatíra mellett egyben a lovagregények paródiája, amely szerkezetét tekintve szorosan kötődik a pikareszk (kalandos csavargóregény) műfajához. Ez a teljes kiadás a rövidített, ifjúsági átdolgozásokkal szemben a csonkítatlan szöveget nyújtva visszaadja a mű igazi, többrétegű mélységét, mert az említett kiadások a regényvilág legmélyebb, legfilozofikusabb rétegeit hagyják ki. Ebből a hiánytalan kiadásból nem várt módon bontakoznak ki a komplex betoldott novellák, melyek bonyolult szerelmi és becsületdrámák, aztán Sancho Panza szigetkormányzóságának maró társadalombírálata és az arisztokrácia kegyetlen, gúnyos játékai. Az unatkozó arisztokraták ugyanis az udvarukba fogadják a párost, de nem tiszteletből, hanem azért, hogy megalázó, durva és megrendezett „varázslatokkal” gúnyt űzzenek Don Quijote őrületéből. A kötet vitathatatlan csúcspontja a Montesinos-barlangba való alászállás: egy pszichológiailag szürreális, hallucinációs epizód, ahol a fantasztikum és a mitikus lovagok elvarázsolt világa teljes pompájában kel életre – persze kizárólag a búsképű lovag megbomlott elméjében. Ez a grandiózus, vágatlan mestermű Martyn Ferenc 48 expresszív illusztrációjával az illúziók és a rideg valóság végső, tragikus összecsapása. Jó állapotban, a védőburkoló kissé megviselt.