Az utasok védőszentjének kikiáltott Nepomuki Szent János szobráról szóló vidám falusi történet Urbán Ernő antiklerikális, kulákellenes „ifjúsági”(?) kisregénye. Urbán tehetséges író, nagyszerű publicista, ugyanakkor azonban a mindenkori politikai hatalom elkötelezett kiszolgálója volt. A mű igazi értéke Zórád Ernő illusztrációi. „Zórád az ötvenes években készült könyvillusztrációi az életmű meglehetősen elfeledett részét képezik, pedig ez is méltó a megőrzésre és tanulmányozásra. Az illusztrátor illusztrál, s ha az átpolitizálódott-osztályharcos könyvkiadás a megrendelője, osztályharcosak lesznek a rajzok is. A Mester persze ezt is igen jól csinálta. A klerikális reakció meg a kulákok elleni harc jegyében potrohos papokat rajzolt, meg sunyi tekintetű egyházfikat, rókafinak is beillő zsírosparasztokat, a „letűnt rendszer” a közös ellen ármánykodó rekvizitumait. No meg persze az új rendszer sugárszemű, mindig mosolygós, de a vártán kősziklaként megálló képviselőit, tanácselnököt és párttitkárt, a téeszcsé szorgos szervezőit, osztályöntudatos proletárokat." Kissé viseltes állapotban.