,,Egyelőre tegyük félre azt a régi problémát, hogy én tudok-e, akarok-e nő lenni, legyek-e nő vagy nő is. Egyébként az utóbbi ezer év, főként a kereszténység kora, nemigen ismerte el a nőt teljes értékű egyénnek, hacsak szentet, isteni lényt, vagy boszorkányt nem csinált belőle; így hát engem is inkább férfinak ábrázolnak. Van viszont egy hosszú-hosszú hagyomány, mely egész fegyvertárat bocsát a rendelkezésemre, egy nem is olyan megvetendő gyüjteményt, amely csupa mosoly és lebontott hajtincs, csupa ruha és cicoma, mely minél többet láttat és sejtet, annál jobb; csupa comb, csupa far, csupa popsi, csupa ész nélkül simogatnivaló bársonyos bőr; s mindez egyes-egyedül arra való, hogy Istennek vagy a szellemek néhány patyolatlelkű szolgája kísértésbe essen, és a Pokol tüzében kárhozzon el, de tüstént. Néha a személyes közreműködésemmel, de gyakrabban hús-vér alattvalóim segítségével, akikből - hála az Égnek - soha nem szenvedtem hiányt." Dr. Arturo Schweitzer Salgótarjánban született 1876-ban, sebész. Jogi végzettséget szerzett, majd a náci megszállás elől a Sartancangelo di Romagna városban bujkált. A háború után felvette a Santarcangeli vezetéknevet, Torinóban telepedett le, ahol egyetemi professzornak nevezték ki. Híres író lett, különösen két könyve, a Babiloni fogságban és az Aquila kétfejű tengerpartja című regénye lett különösen népszerű. A professzor 1995-ben bekövetkezett haláláig kutatta a magyar nyelvet és a magyar irodalmat is. Jó állapotban.