A betyár a XVIII-XIX. századi bujdosó rablók általánosan elterjedt neve volt Magyarországon, de a nép elterjedten szegénylegényekként is emlegette őket. A hivatalos iratokban tolvaj, rabló, haramia, zsivány, ragadozó, lator néven emlegették ezeket az elemeket. A betyároktól okkal kellett tartani, de ugyanakkor rajongani is lehetett értük. A magyar népköltészet sok betyárt megénekelt, olyanokat, mint Angyal Bandi, Bogár Imre, Sobri Jóska és talán közülük is a legismertebbet, Rózsa Sándort. Ők rendszerint az egyszerű nép szemében bátor, igazságos, a gazdagokat megbüntető, a szegényeket megsegítő, az árulókkal leszámoló hősök voltak, gyakran még a golyó, a kard sem fogott ki rajtuk, csakis csalafinta árulás okozhatta vesztüket... Jó állapotban.    

Élethelyzeteket is „örökölhetünk” a felmenőinktől? Hogyan azonosíthat a terapeuta ilyen transzgenerációs kapcsolatokat? A könyvben a szerző magyarázza és elérhetővé teszi a pszichoterápia egyedülálló pszichogenealógiai megközelítésének klinikai példáit. Bemutatja, ahogyan kliensei látszólag irracionális félelmeket, pszichológiai, fizikai nehézségeket győztek le azáltal, hogy felfedezték és megértették a saját, illetve a felmenőik életei közötti párhuzamokat. Szép állapotban.  

Nyolc színes és 2 fekete képmelléklettel és 10 oldal függelékkel. 3. kiadás.
Modern fűzött félvászon kötésben, az eredeti gerinc felhasználásával. A címlapon tulajdonosi név (Marianna Wankó),  Szépen javított, ajándékozható példány.
Az előzéklapon korabeli kézzel írott, gépi keksz, az utolsó lapon pedig, több süteményrecept leírása.
(Biz. 642)