Van olyan ember ebben az országban, akinek be kell mutatni Nagy Ferót, a legendás Beatrice frontemberét, aki a nyolcvanas évek Magyarországának hivatalos elvtársait az idegbajba tudta kergetni? Aki miatt ezrek csápoltak a baboskendőkkel a koncerteken? Akit minden magára egy kicsit is adó rendőr üldözött? Aki miatt a hanglemezgyár rettegett, hajdani urai nyugtatókat szedtek? Ez a könyv azoknak szól, akik tudják ki ő. Meg azoknak, akik még nem. Ne feledjétek: Feró élt, Feró él, Feró élni fog! Minden fejezet elején a költő (mert Feró egy kortárs magyar költő is) egy egy művének pár sorát idézi, megadva ezzel az alaphangulatot. Kirajzolódik egy kicsit a 70-es, 80-as évek Magyarországa, a kor, ahol ez az alapvetően élvhajhász örök infantilis kisember kénytelen-kelletlen muszáj-Herkulessé vált, pedig csak zenélni akart. Nem tesz lakatot a szájára, egy per folyt is ellene a könyv miatt, egy művésznő már személyiségjogi pert akasztott a nyakába, mivel leírta, hogy hogyan törölgette a száját, miután kijött Erdős Péter szobájából.
Hát hogy hogyan mentek a dolgok, azt általában mindenki tudja, a Feró meg néha ki is mondja. Saját bevallása szerint barátai és ügyvédje tanácsára húzott a könyvből, de így is szókimondónak tartható. Hús vér ember tárul elénk, káromkodik, sír, szenved, örül. A káromkodás és a szexuális elszólások miatt van is egy sárga karikás 16-os szám a könyv borítóján. Jó állapotban.