Ez nem egy tipikus szocialista-realista Gorkij-mű, hanem egy kőkemény, Dosztojevszkij-szintű lélektani dráma a megszállottságról és az emberi méltóságról. Fedezze fel a világirodalom egyik legnagyobb hatású orosz mesterének ritka, korai remekművét egy igazi könyvészeti ritkaság formájában! Makszim Gorkij Boldogtalan szerelem (eredeti címén: Egy viszonzatlan szerelem története) című lélektani kisregénye az emberi érzelmek legmélyebb, legfájdalmasabb rétegeibe kalauzolja az olvasót. A történet egy reménytelen, önfeláldozó és mindent felemésztő szenvedély anatómiája, amelyben a gorkiji realizmus finom, pszichológiai pontossággal és mély humanizmussal párosul. Pjotr egy gazdag szappanfőző gyáros zárkózott, durva lelkű fia. Van egy imádott öccse, Kolja. A tragédia akkor kezdődik, amikor mindkét fivér reménytelenül beleszeret egy feltörekvő, gyönyörű, de középszerű tehetségű színésznőbe, Larisza Antonovnába. Larisza egyikük közeledését sem veszi komolyan. A fiatalabb testvér, Kolja nem bírja elviselni az elutasítást és a mardosó féltékenységet, teljesen összeroppan, és főbe lövi magát. Pjotr az öccse halála után sem képes elszakadni a nőtől. Felszámolja a vagyonát, otthagyja a biztos egzisztenciáját, és tizenkét éven át követi a színésznőt árnyékként a vidéki színházi turnéira. Larisza nem szereti őt, sőt, nyíltan megmondja neki, hogy csak azért tűri meg maga mellett, mert Pjotr mindent kifizet, rendezi a számláit, és biztonságot nyújt neki. Pjotr beletörődik a megalázó „udvari bolond” és mecénás szerepbe, csakhogy a nő közelében maradhasson. Ahogy telnek az évek, Larisza szépsége megfakul, a színházi karrierje összeomlik, és súlyos szívbetegség sanyargatja. A végső csapás akkor éri Pjotrt, amikor rájön, hogy Larisza valójában egy nős, vidéki orvosba szerelmes reménytelenül. Az a nő, akiért két férfi életét áldozta fel, egy harmadik férfi után sorvad. Larisza végül Pjotr karjai között hal meg szívrohamban. Pjotr teljesen egyedül marad, minden pénzét elköltötte a nőre, de nem bánja. Gorkij a regény végén kijelenti a mű kulcsmondatát, amit Lariszától hallott: „A sors minden gúnyolódása közül nincs gyilkosabb, mint a viszonzatlan szerelem.” Ez a füzetes regény azonban nemcsak irodalmi értéke, hanem kivételes történeti háttere miatt is lenyűgöző: ez a darab az 1946-ban indított, legendás Európa Regénytár sorozat legelső, történelmi 1-es sorszámú füzete, egy igazi bibliográfiai ritkaság és könyvtörténeti kuriózum. Ez a kiadvány nem a későbbi, jól ismert Európa Könyvkiadó terméke, hanem a közvetlenül a II. világháború után, rövid ideig működő, polgári-humanista szellemű Európa Könyvkiadó Kft. legelső megjelentetett zsebkönyve. A zseniális kisregényt ráadásul Kollár Ferenc álnéven a kor neves műfordító-irodalmára, Sándor Pál ültette át magyarra. A háború utáni papírhiányos időszakban, zsebkönyv formátumban megjelent kiadvány (ára 1 forint) a korai, független magyar könyvkiadás elfeledett mementója. Enyhén megviselt, de nem szakadt állapotban, hátlapja pótolt.