A címszereplő szinte az első pillanattól, vagyis az 1960-as évek közepétől kezdve úgy építette karrierjét, hogy a média ne maradjon le semmiről. Több mint negyven év elteltével bátran kijelenthetjük: a - tudatosnak tűnő - manipuláció sikerült. David Bowie munkásságának "eredeti" megközelítése lehetetlenné vált, ordító közhelyek kísérnek minden sort, amit vele kapcsolatban leírnak. Mindez vélhetően abból az alapvető félreértésből adódik, hogy a - többnyire rajongónak is tekinthető - szerzők "csont nélkül" elfogadják: az eredetileg David Jonesként anyakönyvezett figura nemcsak hogy sztárnak született, de evvel az adottságával az első pillanattól kezdve tisztában volt. A könyv a teljességre törekszik: az olyan apróságokat is hosszan elemzi, mint például, hogy vajon a holdra szállás vagy a 2001 - Űrodüsszeia volt-e az ihletője 1969-ben a Space Oddity című dalnak, ám szerencsére nem vész el a részletekben, Bowie pályafutásának minden állomásával a kellő terjedelemben foglalkozik, ahogy a glam vagy a new wave olyan idoljaival is, mint Marc Bolan, Mick Ronson vagy Gary Numan.
A történet annak ellenére érdekfeszítő, hogy még legvadabb pillanataiban sem szabadul el benne a rock and roll állat. És nemcsak azért, mert Buckley - nagyon helyesen - megállapítja, hogy a rock nem jelentett többet Bowie eszköztárában, mint fontos, ám mégsem nélkülözhetetlen kelléket. Egy nagyon intelligens, céltudatos, olykor a szakadék szélén táncoló művész portréját kapjuk, aki nemcsak az ötleteknek, de humorérzéknek sincs híján. Szép állapotban.