A harang szava egykor végigkísérte az emberek életét, rendbe fogta hétköznapjaikat, ünnepeiket. Mára veszített hajdani fontosságából, de a régi latin mondás: vivos voco, mortuos plango, fulgura frango - azaz: az élőket hívom, a halottakat elsiratom, a villámokat megtöröm - a mai ember számára is jól értelmezhető szólásmondás. Visy Zsolt szerkesztésében, jeles tudósok közreműködésével született meg a Déli harangszó (Tanulmányok a pápai rendelet félezeréves jubileumára) című ünnepi kiadvány, amelynek egyes írásai a nándorfehérvári győzelem mögé vonnak sokoldalú történelmi, művelődéstörténeti hátteret. Benkő Elek a harangozás szokásának kialakulását és európai történetét tekinti át. Patay Pál a magyarországi harangkészítés többévszázados útját rajzolja meg nagy értékű művelődéstörténeti adatok kíséretében. Török József a harangozás liturgiai hátterét vázolja fel jelentős új kutatási feltárásokra építkezve. Barna Gábor a harangozás szokásához kapcsolódó rendkívül gazdag néprajzi-népéleti megnyilvánulásokat veszi számba. Érszegi Géza az érintett pápai bullákat ismerteti. Ágoston Gábor viszont az oszmán terjeszkedés évszázadairól ad hiteles képet. Kulcsár Péter a történelem Kapisztrán Jánosát idézi a szemünk elé, míg Di Virgilio atya a szent világszerte élő és ápolt kultuszát tárja elénk gazdag adatok kíséretében. Jó állapotban.