Huxley új műve arra a veszélyre hívja fel a figyelmet, hogy a korlátlanul fejlődő technika az emberek szabadságát és az emberiség békéjét fenyegeti. A technika fejlődése hasonló a kapitalizmus fejlődéséhez: egyre nagyobb centrális hatalmat biztosít. Egyre gyakrabban merül fel annak a veszélye, hogy a fejlődés menete az élet szabadságát veszélyezteti, és így a tudósok önzetlen munkája - öntudatlanul bár - az emberi szabadság kárára is lehet. Huxley nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy minél nagyobb a hatalom, annál nehezebben elviselhető birtokosai számára, és ebben látja azt a nagy veszélyt, amely az atomenergia felfedezésével az ember fejlődésére zúdul. Hangoztatja az egyéni iniciativa és munka értékét egy mind jobban gépesített korban, decentralizálást tanácsol akkor, amikor a világ a gigantikus központosítás terveivel foglalkozik és a nagy gondolkodó tárgyilagosságával, az író mesteri előadásával olyan összefüggésekre hívja fel a figyelmet, amelyekre az olvasó még nem is gondolt. Jó állapotban.

Az angol esszéista műveiben a szubjektiv idő- és a tudatfolyam ábrázolására, valamint a próza poetizálására tett kísérleteivel a XX. századi regényírást előzte meg. Az 1785. augusztus 15-én Manchesterben született költő a kábítószer rabjaként leírta hogyan szabadulnak fel, majd torzulnak lidércessé a „paradicsomi” látomások az ópium hatására. Az Egy angol ópiumevő vallomásai nagy hatással volt kortársaira is. Jó állapotban.

„Ha úgy igyekszünk megjavítani az embereket, mintha meghibásodott gépek lennének, azzal csak fokozzuk szenvedésüket, mert a természettudományos megközelítés tárgyiasít és elidegenít. Az elidegenedés, az elkülönülés maga a betegség, ugyanabból még több nem fog segíteni. A pszichoterápiával való gyógyítás legfontosabb tényezője az igazság, az értelem, a részletekre való odafigyelés, nem pedig a magyarázgatás, az elméletek és általánosítások gyártása." Jó állapotban.