A Biblia vaskos, kemény szöveg, a nyelvezete csak korlátozottan nevezhető olvasóbarátnak, a képregények ezzel szemben többnyire gyorsan és könnyedén fogyaszthatóak. Miért ne lehetne akkor a Bibliát átültetni a jelenleg legdivatosabbnak számító manga-stílusú képregények nyelvére? A kísérlet még csak blaszfémnek se nevezhető, hiszen az élelmes egyház-közeli művészek már több száz éve rájöttek, hogy ha el akarják juttatni az analfabéta szegényekhez is az Írást, akkor előbb Képet kell belőle csinálniuk (lásd: Képes Biblia). Ma már majd’ mindeni tud olvasni, csak közben a Biblia kiment a divatból, így két afro-angol fiatalember úgy gondolta, nekik egész egyszerűen muszáj lefordítaniuk az Ó és Újszövetséget egy olyan nyelvre, amit a fiatalok is értenek. A szerző, aki az író és illusztrátor is egyben, Ajinbayo Akinsuku - művésznevén Siku - Angliában született nigériai szülők gyermekeként, teológiából diplomázott és persze képzős tanulmányokat is folytatott. Bevallása szerint: "Eljött az idő, hogy frissítsük a Biblia üzenetét, és közelebb hozzuk a vallást a fiatal generáció világképéhez." A célközönség pedig viszi, mint a cukrot, és Siku már a negyedik köteténél jár. De miért is ne fogyna, hiszen Mózes ki van gyúrva, mint SonGoku a Dragonballban, Dávid Góliátja kiköpött Sauron a Gyűrűk Urából, Jézusról pedig még a New York Times is azt írta: "Clint Eastwood Galileában." Jó állapotban.

A csoda – mely mint a Teremtő szuverén akaratának és természetfeletti erejének jele nem ritka eseménye Isten gyermekei életének – 1696. november 4-én esett meg első ízben. A Rómával egyesült görög szertartásúak roskatag pócsi templomában könnyezni kezdett a Szűz Istenanyának egy szerény magyar képíró által megfestett képe. A kép könnyezése, néhány napos szünetekkel megszakítva, csodás gyógyulásoktól és megtérésektől kísérve, több héten át tartott. Fényessi György egri püspök bizottságot küldött a helyszínre, mely a lefolytatott vizsgálat során a megszámlálhatatlanul sok jelentkezőből harminchat tanú vallomását vette jegyzőkönyvbe. A pócsi híveken kívül a csoda hírére összefutott környékbeli papok, földesurak és parasztok, a falu kálvinista jegyzője, az Ecseden állomásozó császári őrség Herbovilláni- és Passi-ezredének katolikus és lutheránus katonái és tisztjei tettek vallomást, sőt maga Corbelli tábornok is, a körzet katonai parancsnoka. És a vallomások nemcsak a csoda könnyezés valóságáról szóltak, hanem a tanúságot tevők megtéréséről, hitük őszinteségéről is. Ha létezik emberi bizonyosság, akkor a pócsi csoda – kétségtelen tény. A pócsi csoda a Szent Szűz együttérzését, a Magyarok Nagyasszonyának segítségét sugallja az elnyomott és sanyargatott népnek. De a császár, I. Lipót, a hatalom jogán magának követeli a könnyező Máriát: 1697-ben Bécsbe viteti; a kép a mai napig a Stefanskirche féltve őrzött kincse. De Istennek úgy tetszett, hogy a kegyelem kiáradását meghatározott helyhez kösse. A Bécsbe vitt kép megszűnt könnyezni, az eredeti helyébe a pócsi templom ikonosztázionjára helyezett második Mária-kép viszont 1715 augusztusában és 1905 decemberében ismét több alkalommal sírt. Ez a könyv lebilincselő és a kor lelkét hűen bemutató történelmi regénybe ágyazva mutatja be mindkét pócsi kegykép hiteles történetét. Jó állapotban.

A mű eredetileg a Friss Újság napilapban jelent meg folytatásokban, összesen 35 részben. Az első rész 1941. december 18-án látott napvilágot. A folytatásokat tartalmazó lapszámokból a szöveget és képeket kimásolták, majd könyv formátumba kötötték (feltehetően magánhasználatra, mindössze néhány példányban). Jó állapotban. (hbiz.)  

A földjüket védő sziú indiánok lemészárolják egy békésen haladó karaván minden utasát. Vérfürdő már a kezdet kezdetén. Allie, a 16 éves fiatal lány azonban csodálatosképpen megmenekül. Hogy mi mindent tartogat még a sors számára? Szerelmet és féltékenységet, rettegést és önfeledt, boldog perceket, nélkülözést és életmentő aranyrögöket. Közepes állapotban.    

A modern történelemelmélet és a posztmodern historiográfia egyik legfontosabb, mára rendkívül ritkává vált alapműve. A mű alapjaiban rázta meg a történettudományt, rávilágítva a történelmi narratívák és az irodalmi fikció közötti mély összefüggésekre. A Horror metaphysicae sorozatcím (magyarul: „metafizikai iszonyat” egy mély filozófiai és történettudományi gondolatra utal, a kiadó ezzel a sorozatcímmel azokat a radikális, határfeszegető elméleti műveket gyűjtötte össze, amelyek: Kibillentették a megszokott gondolkodási kereteket; Kérdőre vonták a tudományok korábbi, megdönthetetlennek hitt igazságait; A kultúra, a történelem és a filozófia legmélyebb, sokszor nyomasztó alapkérdéseit feszegették. Hayden White műve is arra az iszonyatra utal, hogy a múlt nem egy fixen megismerhető tény, hanem csak egy történet, amit utólag konstruálunk meg. Jó állapotban