„Életem Magyarország történetének immár egy egész korszakát öleli fel és e korszak fontos eseményei között sok olyan is akad, melyekről egyedül csak én tanúskodhatom. Tudom, hogy a világ sok mindenről, amit átéltem vagy közelről tapasztaltam, csak a Hitler által irányított náci-hírverés egyoldalú és célzatos beállításában értesülhetett. Másrészt, az események indítóokainak, mozgatóerőinek és kényszerítő körülményeinek felismerése és tárgyilagos megítélése a második világháborút közvetlen követő idők szenvedélyektől még túlfűtött légkörében sem vált lehetővé.” Kenderes (Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről maga az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és „legfelsőbb hadura”, a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig – haláláig – portugáliai magyar emigráns. Életében – s halála után is sokáig, talán mind a mai napig – jó és rossz szándékú legendák övezték személyét: párthíveinek s ellenfeleinek gyakran indulat táplálta, célzatos ferdítései: túlzások és elhallgatások egy- és másfelől.
Számvetéséből – emlékiratából –, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetéével is rokon tragikumát. Második, emigrációs kiadás, fekete-fehér fotókkal, védőborítóval. Nagyon ritkán előforduló példány. Jó állapotban.

Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) nem viselt magas rendfokozatot, azonban a Gestapo zsidóügyi referatúrájának vezetőjeként munkaköre és hatalma egész Európára kiterjedt. Ő kapta a megbízást a „végső megoldás”, azaz a zsidóság megsemmisítésének gyakorlati megvalósítására. Eichmannt 1960-ban az izraeli titkosszolgálat Argentínában fogta el. 1961-ben Jeruzsálemben bíróság elé állították és halálra ítélték. 1962-ben végre is hajtották az ítéletet és hamvait a tengerbe szórták. Naplóját a tárgyalás befejezése és az ítélethirdetés között eltelt hónapokban írta, abban a szerencsés helyzetben, hogy mindent azokra a főnökeire kenhetett, akik már nem voltak az élők sorában. Börtönben írott feljegyzéseit olvasva úgy tetszik, mintha csak egy kis jelentéktelen hivatalnok lett volna egy hatalmas, ördögi gépezetben. Az első részben visszatekint életére, családjára, neveltetésére, útjára az SS-be. A második részben országonként írja le - legnagyobb terjedelemben a magyarországi - tevékenységét, a harmadik fejezetben pedig elmélkedik a történetekről. Elismeri a Holocaust megtörténtét, viszont váltig tagadja a saját személyes szerepét és felelősségét. Hisz ő csak egy jelentéktelen csavar volt az általa bálványoknak nevezett Hitler, Himler, Heydrich, Göring és Müller kolosszális gyilkoló gépezetében... Jó állapotban.  

Alsó-Kanadában az angolok még soha nem voltak olyan elszántak, mint az 1830-as évek végén. Mindenáron angolosítani akarják e területet. A franciák elhatározzák, hogy akár a törvénnyel szembeszegülve is, de útját állják e terv megvalósításának. Jean, a Névtelen – a franciapártiak vezére – a legveszélyesebb helyzeteket vállalva egész életét a függetlenségi harcnak szenteli. Hívei nem sejtik, hogy a hazaszereteten kívül apja bűneiért is vezekel, aki egy korábbi összeesküvés árulója lett. A Névtelen mindenütt ott van, ahol szükség van szervezésre, honfitársai buzdítására. Az angolok vérdíjat tűznek ki fejére, és a legmegbízhatóbb rendőreiket küldik a nyomába. Sikerül-e a Névtelennek megszerveznie az összeesküvést? Vajon elfogják-e? Fény derül-e a kilétére? Második kiadás, 80 képpel, közepes állapotban.

Az atlasz készítésének ötlete Szentágothaitól származott. A budapesti I. sz. Anatómiai Intézetben dolgozott Königseder Zsigmond, akinek jól menő optikai üzlete volt Budapesten. Egyszer megkérdezte Szentágothait, mit gondol, hogyan menthetné át megtakarított, nem jelentéktelen mennyiségű pénzét a háború befejezése utáni időre: Szentágothai azt javasolta, hogy kezdjék el egy anatómiai atlasz készítését, mert Magyarország úgyis szovjet érdekszféra lesz, tehát az akkori jelentős német atlaszok (Sobotta, Spalteholz, Toldt stb.) még akkor sem lesznek hazánkban kaphatók, ha kliséik átélik a bombázásokat. Kiadásukra ugyanis csak Európa nyugati részén kerülhet sor, és így ezeket az atlaszokat már csak devizális okokból sem lehet nálunk majd megvenni. Tehát egy Magyarországon készülő atlasznak nemcsak hazánkban, hanem egész Közép-Kelet-Európában sőt talán még Közel- és Közép-Keleten is lesz piaca. Königseder pénzével és az intézet igazgató Kiss Ferenc engedélyével el is kezdték az atlaszábrák rajzoltatását, amihez a preparátumokat és a művészek számára irányt mutató vázlatokat Szentágothai készítette, akinek, amint azt előadási rajzai is tanúsították, kitűnő grafikai készsége volt. Amikor ő Pécsre került, az ábrákat itt Bezzegh Zoltán grafikus és festőművész készítette a korábbi, Budapesten készült ábráknál magasabb művészi színvonalon. – Az atlasz 1951-től 32 nyelven 82 kiadást ért meg; hazánkban kiadási számban csak a Biblia múlja felül, és orvostanhallgató-generációk tanultak és tanulnak belőle. 3 kötet, szép állapotban.