Richter Ilona (1928 – 2026) Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikusművész, illusztrátor. 1952-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Konecsni György tanítványa volt. 1952-1960 között a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos illusztrátora volt. 1960-1973 között Nápolyban a Zoológiai Állomáson dolgozott. 1975-től 15 évig a a szegedi József Attila Tudományegyetem növénytani tanszékének munkatársa volt. 1990-ben nyugdíjba vonult. Tudományos könyveket, szakmonográfiákat illusztrált. Richter Ilona számos kiállításon mutatta meg tehetségét, precizitását. Keze munkáját a Soltvadkerti Városháza díszterme is őrzi, ahol képei mellett egy tárlóban mini kiállítást is adományozott szeretett városának, melynek 2016-ban lett a díszpolgára. Végtelen alázat, a természet iránti ragaszkodás és tisztelet, a másokra irányuló szeretetteljes figyelem, vidámság jellemezte egész életét. Richter Ilona 2026. júniusi halála sajnálatos módon lezárta a 20. századi magyar alkalmazott grafika és tudományos illusztráció egyik legjelentősebb életművét. Az Emlékkönyv nem egy klasszikus szöveges memoár, hanem lírai esszenciája a művésznő lírai természetábrázolásának. A kötet a tudományos illusztrációt a magas művészettel ötvöző lírai vallomás, amely a szerző mély természetszeretetét és bensőséges reflexióit rögzíti. A könyvben a szöveges emlékek és a finom, naturális, mégis szürreálisan lebegő grafikai textúrák egymást erősítő egységet alkotnak. Dedikált, számozott (1000 példányból ez a 146.) Szép állapotban.

Spekulatív fikció, posztmodern „internetregény” és disztópikus társadalmi szatíra, mely a memória manipulációjával, a megfigyelési kapitalizmussal, valamint az emlékezéssel és az emberi kapcsolatok vágyával foglalkozik. A történet gerincét az „Own Your Unconscious” (Birtokold a tudattalanod) nevű fiktív technológia adja, amely lehetővé teszi a teljes emberi emlékezet feltöltését egy kollektív felhőbe, teljesen felszámolva a magánszférát. A kötet nem lineáris, hanem kaleidoszkópszerű, egymásba fonódó és különböző stílusú narratívákból épül fel (a tweet-formátumtól a kémjelentésig), továbbszőve a Pulitzer-díjas Az elszúrt idő nyomában szereplőinek sorsát A mű címadó metaforája (mézeskalács ház) a Jancsi és Juliska analógiájára a technológiai csapdákra utal: ingyen kapunk csábító digitális mézeskalácsot (összekapcsoltságot, örök emlékezetet), de az ára a szabadságunk és az identitásunk elvesztése. Jó állapotban.