Az esszénusok a Második Templom időszakának zsidó vallási csoportjai közé tartoztak. A kortárs leírások - pl. a zsidó történetíró, Josephus Flavius beszámolója - a materiális dolgokat elutasító, a lakott területekről visszahúzódó csoportként jellemzik őket. Az idősebb Plinius megjegyzi, hogy az esszénusok egy csoportja Ein Gedi térségében élt, ami a Holt-tenger keleti partján, Kumrántól délre fekszik. A tudósok szerint az esszénusok világképe közel állt Jézus Krisztuséhoz és a korai keresztényekéhez, amit a csoport választott szegénysége is alátámaszt. Sokan úgy vélik, Keresztelő Szent Jánosra is hatottak az esszénusok - ha pedig így van, a kérdés már egyáltalán nem szűk tudományos probléma, hanem keresztény tudósok és egyszerű hívők érdeklődésére is számot tarthat. Ennek is köszönhető, hogy mára az esszénusok váltak a kor és a régió legtöbbet kutatott csoportjává. Jelen könyv az esszénus hagyományok jelentését elemzi abból a szempontból, hogy mi ezeknek az értéke a ma élő ember számára, valamint e hagyományok tényleges gyakorlatával foglalkozik, amely tudati világunk kitágulását eredményezi. Jó állapotban.