Esterházy János felvidéki magyar politikus volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. A politikus 1944-ben zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott, a horogkeresztesek rövid időre internálták, s a Gestapo is körözte.
A szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való együttműködése miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, s 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meghalt. A börtönparancsnok nem adta ki a hamvait a családnak.
2009. március 23-án Lech Kaczynski lengyel államfő rangos posztumusz kitüntetést adományozott a felvidéki magyarság mártír politikusának Varsóban a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért. Gróf galántai Esterházy Jánosnak egyetlen „bűne” volt: a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos kommunistákat, a népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint. Tudta, hitte, vallotta: a nácik erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek. Tudta, hitte, vallotta: a kommunisták erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek. Jó állapotban.