A magyar regényirodalom évtizedekig rejtett értéke volt a Farkasverem, amely először 1934-ben jelent meg, és amelyért szerzője Baumgarten-díjat kapott. Wass Albert társadalomkritikai munkáinak sorát nyitja meg ez a különös hangulatú, különc figurákat fölvonultató mű, mely az 1920-as évek végén, Erdélyben, a Mezőség kopár és álmosító tájain játszódik... Wass Albert olykor szomorkás, olykor ironikus hangú ítéletet mond az erdélyi magyar úri középosztályról, amely pusztán önmagával és idétlen mániáival van elfoglalva, alkatilag képtelen az értelmes és közösségi értelmű cselekvésre. A regény a két világháború közti magyar nagyepika egyik igen fontos értékét képviseli. Jó állapotban.

A szerző munkája nem szokványos dokumentum kötet, bár egy megtörtént eseménysort mesél el. A dolgok 1992. szeptember 28-án kezdődtek, amikor a szerzőt látványos körülmények között tartóztatta le a kommandóval megerősített rendőrség. Jó állapotban.  

Egy készülő vadász-trilógia első kötetét tartja kezében az olvasó. Az orvosprofesszor szerző közel fél évszázada járja szenvedélyes vadászként az ország vadászterületeit. Ebben az első kötetben főleg a hazai nagyvaddal kapcsolatos tapasztalatait, megfigyeléseit és élményeit foglalja össze. A vadnál észlelt különleges „boncesetek” és a vad magatartásának megfigyelése mellett éles szemmel figyeli az embereket, a vadászokat is, és tollhegyre tűzi azok hibáit, de szeretettel és elismeréssel emeli meg vadászkalapját az elhunyt vadászbarátok előtt is. A természettudományok rendszerezéséhez és az orvos-biológiai közlésekhez szokott szerző vadászíróként is megmarad elsősorban a tények közlésénél, de saját érzéseit, gondolatait, néha egy-egy csípős megjegyzését sem rejti véka alá. Rendszerező hajlamának megfelelően írója e könyvben is több fejezetre, azokon belül alfejezetekre, majd az egyes történetekre tagoltan meséli el mozgalmas vadászéletét. Jó állapotban.    

A német szerző nevét már minden vegyszer nélkül gazdálkodó magyar kertész ismeri. Könyvével remélhetőleg sikerül újabb híveket toborozni a vegyes kultúrát kedvelők táborába. A szerző több évtizedes tapasztalatait adja át, ő nemcsak az elő- és utónövényekkel használja ki a területet, hanem az egyes sorokat, sőt egy sorban lévő zöldségféléket is váltva ülteti, gyógy- és fűszernövényekkel tarkítja a veteményeskertet. Mindezt azért teszi, mert a növények egymást védhetik a kártevőktől, elriasztják illatukkal, jótékonyan hatnak egymás növekedésére, sőt a termés ízének kialakításában is közreműködnek. Jó állapotban.