A ​szerző egyiptológus, egyetemi tanár, jól ismertek vallástörténeti munkái. A késő-antik valláskeveredés egyik különös jelensége volt a gnószticizmus. A Dél-Egyiptomban 1945-ben talált 13 kopt kódex nagy fordulatot hozott a gnószticizmus kutatásában. A Nag Hammadi-i lelet késő ókori gnosztikus leletegyüttes. A kódexek sokáig hozzáférhetetlenek voltak, s viszontagságos kalandok során kerültek végre a tudósok kezébe. Az iratok jó része a Kr. u. IV. századból származik, de a szövegek jó része II. századi. Bár a lelet jelentősége vetekszik a holt-tengeri tekercsekével, korántsem keltett akkora feltűnést, mint a qumráni anyag. Pedig az előkerült lelet jelentősége a gnoszticizmus-kutatásban elsöprő, hiszen megtalálásáig a titokzatos, eretnekségnek tartott mozgalom elveiről, belső életéről, tanításairól csakis az ókeresztény eretnek-ellenes irodalomból értesülhettünk. Így meglehetősen egyoldalú és torzított kép élt a gnoszticizmus-kutatókban a XX. század közepéig. A gnószticizmus sajátos dualista szemlélete, gazdag mitológiája következtében nemcsak az ókeresztény ideológia iránt érdeklődők figyelmére tarthat számot, hanem új szempontokat nyújthat a filozófiatörténetnek is.