Juhász Gyula utolsó verseskötete. Babits Mihály írta „előszó helyett" költőbarátjának: „Valamikor, a Holnap lapjain együtt indultunk a Holnap felé. Mígnem egyszer te váratlanul elhallgattál és eltávolodtál." 1935-ben, a kötet megjelenésének évében már hosszú ideje tartott ez a hallgatás: a költő remeteként élt, mindinkább erőt vett rajta a búskomorság, állapota súlyosbodásával egyre gyakrabban vitték be a klinikára. Barátok, orvosok, pszichiáterek hiába próbálták meg visszahozni a hétköznapok eleven világába. Verseket olykor még írt „a Tiszapart mélaszavú énekese”, sokukat gondos kezek megmentették az utókornak. Volt, hogy a költő édesanyja küldött el néhányat valamelyik folyóiratnak, máskor barátok juttatták el őket a kiadókhoz. A Fiatalok, még itt vagyok! megjelenése is a féltő, szerető barátoknak köszönhető. A szerkesztésért és kiadásért Magyar László felelt, aki később kis kötetben foglalta össze visszaemlékezéseit Juhász Gyula remeteéveiről. Az ötvenkét vers összeválogatásában a Szegedi Fiatalok voltak segítségére. A kötet zömét az utolsó verstermő év, 1934 darabjai teszik ki, legnagyobb részük a szegedi idegklinikán született. Kiegészítésképpen néhány korábbi költemény is melléjük került – témában, hangulatban odaillők. A sajtó reménykedve kürtölte világgá a kötet megjelenését, lelkesen méltatta szerzőjét.
De hiába volt a csodavárás: a magányába roskadt költő rá sem nézett a frissen megjelent kötet neki átnyújtott első példányára – bár a fájdalmas lírai sóhajok az ő lelkéből fakadtak, a kötetté formált egészhez már nem volt köze. „Már nem várok és nem adok,
Számomra nincsen kegyelem
És nem segít irgalmatok.” Babits Mihály előszavával. Kontuly Béla rajzaival. Első kiadás! A könyv a Magyar Téka hatodik kiadványa, (II. sorozat I. kötet) amely kizárólag a Magyar Téka tagjai számára készült, számozott: ez a példány számozatlan. Kiadói félvászon kötésben, szép állapotban.