„Most ​már, az ezredforduló küszöbén, bizonyíthatóan új virágkorát éli a naturista gyógyászat világszerte, de különösképpen az iparilag fejlett országokban. A természetes gyógymódot választók népes és egyre gyarapodó tábora – talán nem véletlen – éppen abban a világban él zömmel, amely a technikai „csúcsokat" hozza, az általunk, Közép-Kelet-Európában élők által olyannyira irigyelt és óhajtott nyugati világban, és amelynek „civilizációs" árnyoldalait is ők maguk ismerik igazából. Nos, badarság volna kicsinyíteni a modern technika és ipar hasznos oldalait, a vegyi úton előállított termékek fontosságát; nem, erről szó sincs. Így a gyógyászat sem képzelhető el a megtervezett, rendkívül hatásos ipari eredetű anyagok nélkül. Viszont figyelmen kívül helyezni az élő szervezetre és a környezetre gyakorolt káros hozadékait, melléktermékeit, igencsak nagy hiba volna. Követve nagy erdélyi gyógynövénykutatóink szemléletét és felfogását – hadd említsem meg itt századunkból Páter Béla (1860-1938) kolozsvári professzor, Kopp Elemér (1890-1964) és Rácz Gábor (1928-) marosvásárhelyi professzorok nevét – akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a modern hazai farmakognóziai iskola megteremtésében, e munkával igyekszem egy évtizedes űrt áthidalni, hiszen az utóbbi jó néhány esztendőben, Romániában nem látott napvilágot magyar nyelvű, átfogó gyógynövénykönyv. E könyvet ajánlom mindazoknak, akik a növények csodálatos gyógyhatásait szeretnék hasznosítani és a gyűjtés örömét megismerni.” Jó állapotban.  

Ez a kötet a Sziriat Oszlopainak méltó folytatása. A szerző az egyetemességre való törekvés igényét és gyakorlatát megtartva a „régi embert”, mint kozmikus létezőt vizsgálja, akinek a kezdetektől fogva természetes tudása van saját és az őt körülvevő mindenség létmódjáról. Alapkérdései: Az anyag eredete? Ki az ember? Az ember helye a természetben? Milyen volt az ember-lét őrségi állapota? Milyen volt a régi ember istenképe? Káosz és Kozmosz? Paradicsom és bűnbeesés? Várkonyi a monista-materialista fejlődéselmélet helyett teremtő és teremtett lényt feltételez. Emberképe mind a marxizmus, mind az egzisztencializmus emberképétől idegen; szerinte az ember kozmikus meghatározottságú lény; s a régi ember bensőséges viszonyban élt a természettel, a világgal. A mű legizgalmasabb részei azok, ahol a szerző a különböző népek mítoszait, a paradicsom- és a vízözön-mondákat, a teremtés- és bűnbeesés-mítoszokat vizsgálja és elemzi. „Várkonyi helye... ott van szellemi testvérei, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Kodolányi János és Weöres Sándor mellett… »Sugárzásos emberek« – ez a jelző illik rájuk. (…) azokra az egyetemes és alapvető, nagy és megoldatlan kérdésekre keresték a feleletet, amelyekre a modern természettudományok, a biológia, a kémia, a fizika nem tudtak válaszolni.” Jó állapotban.  

Erdélyi magyar írók novellái először szerepelnek kötetbe gyűjtve. A szerzők között találjuk Asztalos Istvánt, Hunyady Sándort, Jékely Zoltánt, Kacsó Sándort, Kuncz Aladárt, Nyirő Józsefet, Sinka Istvánt, Sziráky Judithot, Tamási Áront, Wass Albertet. Jó állapotban.