A vizeletterápia kifejezetten nem azon témák közé tartozik, amiről az emberek szívesen beszélgetnek. Azok viszont, akiknek életét a saját vizeletének terápiás alkalmazása mentette meg, boldogan megosztják bárkivel tapasztalataikat. Az emberi vizelettel való gyógyítás, az urinaterápia valójában ősi gyógymód, amely világszerte elterjedt a bőrbetegségek, sebek, égési sérülések kezelésében. A vizeletterápia módszerét az ötezer éves ajurvéda, a hosszú élet és az egészség tudománya részletesen ismerteti. A közhit azonban gusztustalannak tekinti, sőt mérgezőnek tartja a vizeletet. A szerző, Harald W. Tietze ezzel a közhiedelemmel száll szembe, amikor leírja, hogy „a vizelet nem más, mint a vesék által folyamatosan megszűrt vér”, a vizeletterápia pedig a kiemelkedően hatékony, kinek-kinek önmagára szabott gyógymód, amely alkalmas az egészség fenntartására, de bizonyos - főként krónikus, az immunrendszerrel összefüggő - betegségek gyógyítására is. A vizeletterápia alkalmazásának sokféle módját írja le a szerző a vizelet ivásától, nyelv alá cseppentésétől, a beöntésen, gargalizáláson át a fürdőig, borogatásig. Ismerteti a vizelet néhány fontos alkotóelemét és hatásait, a vizeletterápia alkalmazási területeit, és jó néhány esetleírást közöl a leírtak alátámasztására. Jó állapotban.