„Összekovácsolom egy új birodalomnak acélmagját, amelyet szétzúzhatatlan kapcsok fognak össze. Ausztria, Csehország, Morvaország, Nyugat-Lengyelország! Ez lesz a mi uralmunk szilárd alapja. E tömb körül először egy kelet-európai konföderáció. Lengyelország, a Balti államok, Magyarország, a Balkán-államok, Ukrajna, a Volga-vidék, Georgia. Konföderáció, persze, de természetesen a beletartozó népeknek nem lesznek meg ugyanazok a jogaik, mint a németeknek. Segédnépek szövetsége lesz, hadsereg nélkül, saját politika nélkül, saját közgazdaság nélkül. S egy pillanatig sem gondolok arra, hogy e népek bármelyikének emberiességi alapon engedményeket tegyek. Például Magyarországnak régi határai visszaállítására.” Átkötött, jó állapotban.

Roberto Saviano pontos, ugyanakkor szenvedéllyel átitatott jelentése lesújtó képet fest Campaniáról, Dél-Olaszország nyugati régiójáról, amely egy óriási pénzügyi holdingként működő, külföldi befektetésekkel és nemzetközi üzleti kapcsolatokkal rendelkező bűnszövetkezet, a camorra uralma alatt él. A Rendszer - ahogyan a camorra önmagát nevezi - immár saját törvényei szerint irányítja Nápolyt és a környező városokat. Részletes képet kapunk szervezeti felépítéséről, tetteiről és azok következményeiről, arról, hogyan, hol és miért vesztegetnek, zsarolnak és ölnek meg embereket. A szerző lerántja a leplet a klánok legálisnak álcázott üzleteiről, a camorra és a közhivatalok összefonódásairól, az alvilág és a politika kapcsolatáról. Rádöbbenünk, hogy a nápolyi bűnszövetkezetek állnak a nemzetközi piac ismert márkanevei, a hulladékfeldolgozás, a cementgyártás és az építkezések mögött, és megismerhetjük a főnökök véres, ugyanakkor hollywoodi filmekre emlékeztető életét. Roberto Saviano 1979-ben született Nápolyban. Első regénye a közönség óriási érdeklődése mellett elnyerte a szakmai elit elismerését is, a fiatal újságíró a 2007-es berlini Irodalomfesztivál meghívott vendégeként szerepelt. Őszinteségéért azonban nagy árat fizet, 2006 óta több halálos fenyegetést is kapott. Jó állapotban.

„Nem volt puszta véletlen, ami azzal a bányával történt, mivel véletlenül soha nem történik semmi. Viszont, ami az Úristent illeti... hát megmondom azt is, miképpen gondolkozok én erről. Ha az Úristen csudát akarna tenni mivelünk, emberekkel, megtehette volna azt a bánya nélkül is. Már azelőtt, mikor az első katonák megérkeztek azzal a zsidó fiúval. Elpusztíthatta volna őket abban a pillanatban, amikor fölértek volt oda a hágóra, és sok emberélet megkímélődött volna, sok nyomorúságtól megmentődhetett volna ez a falu...” - Wass Albert egyetlen falu orosz katonai megszállásának történetébe sűrítette az erdélyi nép találkozását a bolseviki diktatúrával.